Hangulat , fél percben..

kapocsi.ancsa•  2009. február 23. 15:33

Elfáradt vándor, ki az útra leül
honnét indultál, miért az űr
mi ott pihen mélyen
benne a lelkedben.

Száraz szemedben közöny
mikor a lelkedben életözön,
mondd mért nézel bele a porba
s miért nem az égre, soha.

Lábad nyomát se látod, bár
mint a holnap, ki tudja már
merre és mért indultál
ha fáradtan is, te úton voltál.

Illúziókat kergető délibáb
mi naponta eléd képet ád
s bolyongó lábad nyomát
befedve céltalan tovább.

 

Hirtelen jött..leírtam..

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2009. február 24. 12:37

Valóban hirtelen jött :)
sietve le is írtam..
Sokszor ha ide leülök és megszólal a zene...akkor jön már magától..hangulattól függően.
Van mikor átírom , de ez most így maradt :)
Üdv

kapocsi.ancsa2009. február 24. 12:34

Narni Kösz a mosolyt Küldök én is :))

Pepo , köszi..

def.67-892009. február 24. 08:34

Várom a többi ilyen ''Hirtelen jött..leírtam..'' verseidet is!

pepo2009. február 24. 06:20

szép fél perc...

narnia2009. február 23. 15:48

:))