Fény neked...kiálts nekem

Egy farkas áll a szírt szélén ,  feje az égi éjnek , és kiállt ,hangja messzire elszáll . szomorú vallomás
Egy farkas ki magányos . kiállt az éjjen át..Halljátok hangját síró énekét és érezzétek fájdalmát..az éj     nem takarja el fájó emlékét.
Fények játszanak az éjben , látod az ég neked küldi csodálatos fényét..csak a tiéd, festi neked a kiáltásod szomorú énekét..
De vannak akik meghallják gyászos éneked .Érted könnyeik hullnak sírnak mert szeretnek téged,.
Halld hát ezt a halk sikoltást  . Nekem is fáj a szívem .mégis érzem és gondolok rád ..Szeretünk téged a homályba ne vész ,,,Várunk téged itt kint ahol arcunk a fénybe néz..
Gyere fogom a kezed .állj mellém .kiáltani itt is lehet ,az éjben voltam és féltem én is ,nem voltam merész ,féltem mint most te..
Gyere hát közénk legyünk barátok végre..és sírjunk együtt ha kell ..és nevessünk ha lehet , az égre..De ha nem jönnél szoríts helyet nekem , nekünk is , mert mi melléd állunk hogy egyedül ne légy és ne félj .
Bármit is teszel maradsz vagy lépsz   ,mi midig veled leszünk .ígérem kezed el nem eresztem én…

 Ajándékul kaptam : Köszönöm!

 The Wolves

Köszönetül, ezt pedig én írtam :)

http://www.youtube.com/watch?v=p8C8AVWLh wI&feature=related
Farkassal találkoztam az erő rejtekén
Holdnak árnyékában álltunk éjjel
s üvöltve kértük az éjszaki fényt
adjon nekünk is némi reményt
szikrákat kavart a holdnak kéje
csillagokká váltak a sötétbe.
Kavargott a éjszaka lánya
szoknyája az északi lámpa
Puha párnás lábak hangtalan szaladtak
erdők mélyén sziklát másztak
a magasba kiabáltak: fájnak
Hold leánya meg könyörült
felhő mögül fényeket küld!