Erdei történet folytatása..3.

Harsány nevetés ébreszt fel.Már este van, a járgány egy útszéli csehó mellett áll.
Az öreg két férfival épp az ajtó előtt beszélget, látom felém mutogat .Érdeklődő tekintetek követik kézmozdulatát és közelebb jönnek.
-Hello . .. dörmög bele az egyik az arcomba,  jobb szemöldökét felvonva szemügyre vesz.
Nem tudom épp milyen lehetek hisz tükröt se mostanában láttam.Lehet jobb is.
-Hello,bocs, megmondanátok hol is vagyok épp?  összenéznek... Nyugi nem hibbantam meg..legalábbis azt hiszem.De nem tudom, hogy kerültem ide,  Van e a közelbe valami város ?
-Van. ..feleli a másik, hangja vékony mint az alakja, amin a ruha úgy áll mintha legalább  húsz kilóval nehezebb pacákra szabták volna.Elálló fülei mögé rágott ceruzát tett, alig kancsal tekintete egyszerre nézi arcomat s talán a nadrágom.
Rájövök mért is csodálkoznak öltözékemen.A nadrág szakadozott és koszos, térdemnél kissé véres.Kezemmel érintem hajam,egy zsineggel fogtam össze míg fogságba voltam, szalmaszálak lógnak belőle, úgy mint a pólómról,annyira nem rívok ki közülük.
A nagyobb  a torkát köszörüli s annyit mond:
-Talán ha érdekli van erre mosdó is .Látott már esetleg olyat?
-Köszönöm.Láttam.Merre van ? /kérdezem miközben lekászálódok a teherautó platójáról.
-Talán ott az ajtón túl!  Vigyorog az öreg sofőr , nem épp bizalom gerjesztő.Négy sárga foga előreáll , kiharaphatná a pókot a sarokból.De szavam se legyen , elhozott idáig.
Lassan lépkedek s érzem az engem vizslató tekinteteket.
Belépve az ajtón jobbra nézve meglátom az ajtóra felfirkált rajzokat .Hmm ..
Az egyiken egy férfi húz hajánál fogva egy nőt , kezében söröskorsó.
A másikon egy hajcsavarokat viselő nő kezében a sodrófával épp a következő púpot helyezi el a pasas fején.Na, ez lehet a női mosdó.
Bemegyek, az vár  amit gondoltam.A földön szétszórt csikkek, a mosdón a rozsdás nyomot hagyott az idő a csepegő csap nyomán. De a kezem arcom megmosom azért mielőtt a falon félbetört tükör felé lépek.Belenézzek?Kockáztatok..
-Na ez nem volt jó ötlet.Halántékomnál hosszú heg, erre nem is emlékszek..mikori lehet?
Szemem sötétnek látszik jobban mint kellene a sokáig napfény nélküli bezártság megtette hatását.Arcom fakó kissé beesett a napi egy evés nem volt elég.Nem ilyen voltam..el is fordulok .Csak kerüljön a kezem közé aki képes volt oly sokáig ott tartani, kitekerem  nyakát .
Mire kimegyek már a pultnál vár a két idegen.Kérdő tekintetem láttán megszólal a cingár.
-Az öreg elment, dolga van.Ránk bízta magát.
-Van itt telefon?
-Van.... feleli helyettük egy fiatal lány a bárszékről felállva belép a kiszolgáló részbe és felém nyújtja telefonját. Elveszem kinyitom, majd mozdulatlanná dermedek.
Jaj  ..kit hívhatnék? Szemem behunyva emlékezem.
Hiszen leléptem..az életem otthagyva keltem útra azon az átkozott  vonaton.Barátoknak egy-egy üzenetet hagyva..Ne keresetek! Nem mehetek vissza..Széthullott életem maradványait tettem bele egy utazótáskába...s hátra se nézve léptem ki az ajtón.s irányt nem nézve szálltam fel az első vonatra.Onnan vitt el valaki a vonatról..elaludtam s a mélybe bezárva ébredtem.
Látom figyelik megakadt mozdulatom .A telefont visszaadva igyekszem hadaró beszéddel meg nem történtté tenni az idő kiesést.
-Nem megy valaki véletlen valami sűrűbben lakott részre?Sürgős dolgom lenne.
A sarokból előbukkan egy nő eddig fel sem tűnt.
-Én szívesen beviszem, a kórházba megyek.Csak beugrottam egy kicsit pihenni.
Mosolyogva néz rám.
-Megyek . Viszlát :)Nézek vissza a fiatal lányra aki mosolyogva csak int majd visszalép a pult mögé.
Ismét Úton vagyok.

 Boombastic - George of the Jungle

 Tarzan & Jane (George & Ursula)