Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csillagfűst tekergő alkonyon
kapocsi.ancsa• 2025. február 15. 13:05 • olvasva: 100
Ha elmondanám, talán elhallgatnál,
de magam sem tudom jellegét,
a merre mész kérdésed fejet rázat,
és vállat von, mint mindig is,
száz fele folt, mint máskor is.
Csillagfüst tekergő alkonyokon
még érzem nyarát a fehér kabátnak,
az utcák fényein tűnődöm,
s idegenségeket bűvölök,
mintha emlékezhetnél, de eltűnök.
És a koszos csempe is lehetne,
a magány szinonimája ha...
no de, csak annak ki meglátta valahol,
már mégis semmit mondható e sor,
csak én idézem, más meneküléseit.
A valóság fals kis kincseit,
hogy szorítod, egy szatyornyi bájban,
vajért suttogsz a bajban, holott unod,
apró kis megmozdulásait,
a nincstelen világ bábjait,
s már-már mégis hasonulsz? Miért...
2022.08.25.
Mikijozsa2025. június 2. 08:26
nagyon szép míves munka
Katkamano2025. június 1. 20:03
A valóság fals kis kincsei...van ez a szürkülő magányérzet, s lehet választani, hogy nem a hiányt táplálom...de ismerem az érzést, s te remekül átadtad! Köszönöm❤️
Mikijozsa2025. február 16. 13:03
a nincstelen világ bábjai egy kitömöttebb zsebűek, tetszett a vers
kapocsi.ancsa2025. február 16. 12:52
@skary: Lüke :D
skary2025. február 15. 15:06
hason úszok...mert háton alig
a balaton is aliga