Csak megszöktem egy percre../szólt az álom.../

Csak egy résnyi fény maradt..talán csak az ajtót nem csukták be rendesen.
S lopva kiosont a tömegből, hisz kíváncsisága oly hatalmas volt.
Milyen lehet valóra válni? Vajon milyen élni?
Láthatatlan osont lebegett a semmiben s léte mi megfoghatatlan szárnyalt, súlytalan keringett a légben.
Színtelen is ragyogott  talán fényből szőtték, mi van is nincs is,
de melegét érezte az ki mellett elsuhant.
Kereste hol van..kiért eljött.Talán még ideje korán,nem tudja, de érzi most szükség van rá.
Tudnia kell milyen élni..s megélni önmagát.
Majd meglátta..amint az alak ott ült egy padon a kiszáradt kút mellett.
Két keze ölében pihent s haja arcába hullott amint fejét lehajtva a földet nézte.
Odarepült hozzá s megérintette félve..az arc felnézett szemében a kérdés........
Lebegve mint egy lehulló hópehely szállt rá az álom..s melegíteni kezdte szívét.
S fény ébredt a tekintetben..az alak felállt s élvezni kezdte amint a reggeli fény melengeti bőrét.Majd lassan feltöltődve az "álomélettel" elindult.
Emberek jöttek mentek s mosolyogva köszöntek.Az árok partján apró virágok nyíltak fehérek, kékek, sárgák s illatuk édessége mély levegő vételre késztette.
Aznap minden sikerült..amerre ment nevetés ..kacagás kísérte, s kit hőn szeretett szíve..eljött hozzá.S szemébe nézve mosolygott ...s élte vele meg a perceket ..melengető ringató pillanatokat.S a nap végeláthatatlannak tűnt..mint létezhetetlen jót úgy élte meg napját, hihetetlen..de elhitte..ez így van..ez természetes.
Hisz minden oly egyszerűen lehet szép...és könnyed.S gondok nélküli idejében nem gondolva az elmúlt életre ..élte az álmát..megélve életét.
S az álom mosolygott...
Tehát ilyen élni..de mennem kell..vissza .hisz csak álmodtál..
Csak megszöktem egy percre..a nyitott kapun át..
Majd egy utolsó meleg mosolyt csalva az élet arcára felrepült a széllel s tova lebegett.
Már nem látta az alakot a pad mellett, amint ott áll s érthetetlen nézi a víztócsákat .
Mikor esett az eső? Az úton nagy zajjal kocsik jönnek, mennek s egy kamion csapja fel a hideg vízpermetet.S az alak csak áll..kezében a még ott maradt virágcsokor..
Testére rátapad az átázott ruhája..s lassú léptekkel, fénytelen tekintettel indul el útjára.
Felébredve."csak álmodtam.." motyogja magába...