cím nélkül

kapocsi.ancsa•  2019. július 28. 07:28


szívesen lennék a hajnali csend
ébredő hangoknak ágya,
fejét lehajthatná reám az éj,
hiába szólok, hiába
 
szívesen lennék az ébredő szóban
bármi, mi jelen tud lenni,
úgy tenni mint a szél viharból szellővé
hogy tud így finomodni
 
szeretnék eltűnni, örökre maradva
tenyérben por lenni, léha
lesöpört indulat, semmije úgy kacag
észre sem lehet majd venni

2019.07.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2019. augusztus 1. 14:07

Nyomot hagyunk Ancsám mindenütt, ahová lépünk - legyen csak egy porszem mi felkavarja az "időt" nem tud mit csinálni vele, szóval jeleket hagyunk magunk után és küldünk is, elér azokhoz, akiknek szánjuk!
szép lett

Bugatti3502019. július 30. 07:44

Kedves Anna! Remek versedet olvasva, számomra a nap verse lett :) ! Remek alkotásod, legyőzi a kíváncsiságot is...
"észre sem lehet majd venni" Cáfolom ! .'-)

okeanus2019. július 28. 08:09

igazán lírai, sejtelmes, homályos, kifejező
tetszett

kapocsi.ancsa2019. július 28. 07:58

az tuti :)

skary2019. július 28. 07:45

ancsácska nyugi...mind eltűnünk nemsokára :)