Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Árnyék
kapocsi.ancsa• 2008. szeptember 6. 22:55
Én vagyok az árnyék,mi a földön megpihen.
Mi látszik a falakon, untalan utakon.
Ha süt a Nap , vagy ég a lámpa.
Fogoly vagyok , létek játéka..
Ha jő az éjj , ó örök relytély.
Szabadon bolyongok nem kell hogy félj.
Csak én félek egymagam, nincs egy kis fény?
Testetlen ,arctalan álom vagyok.
Ki kóboról éjjel, tele reménnyel.
S ha reggel ujra felkell a Nap..
néma kiáltás mi arcomra fagy.
Fáknak árnyéka, földön vagyok.
Egy pár a fa allatt éppen ragyog.
Két testnek két árnyék ,öszzesimul.
Egy érzés ,pillanat hozzám hajol.
Árnyékként testettlen nem tehetem,
fájó felismerés nem ölelhetem.
Kezem a semmit markolja.
Szívem az éjjelt síratja.
Ó árnyék szerelem..nem ,nem ....
Nem ,nincsen ilyen.
narnia2008. október 1. 22:34
http://www.youtube.com/watch?v=oLF_w2XbF tg&feature=related
kapocsi.ancsa2008. szeptember 6. 23:23
Fájó,mint az élet.
Haldokló reményem versbe folytom.
Nem birom tovább ,ne kínozzon.
narnia2008. szeptember 6. 23:09
Barátném,megint csak csodálozom.....
gyönyörű,szomorú és nagyon szép vers.