Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alvó pillanatokat lopok.,szendergő álom vagyok
kapocsi.ancsa• 2009. augusztus 13. 23:34
elálmosítom az éjszakát
megszököm előle,
megkeresem a hajnalom
szaladunk előre,
felébresztjük a nappalunk
ábrándos álmos angyal,
s rohanunk hárman így tovább
egy kis szürke dallal..
bármerre néz a kéz ha mész
hajunkba kóbor csattal
kibomlott szálak intenek
szálldosnak egy hanggal..
feszülő izmok visznek el
túllépve minden váron,
amelyben falazva imbolyog
porlodó szürke álom
elaltattuk az éjszakát
nem küld többé rémet,
magunknak festünk ingeket
faragva egy rímet
szobrokat keltve életre
mozdulatmámor éget,
egymásért lépve át a tért
már semmi el nem érhet...
Törölt tag2009. augusztus 17. 19:24
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2009. augusztus 15. 08:33
Sanyi , köszönöm :)
Alexander :))))))))))
...
Törölt tag2009. augusztus 14. 12:48
Törölt hozzászólás.
kormanyossanyi2009. augusztus 14. 12:38
Gratulálok Ancsa! Ez gyönyörű...különösen az első versszak tetszik...
kapocsi.ancsa2009. augusztus 14. 07:22
''egymásért lépve át a tért
már semmi el nem érhet... ''
:)
Kézen fogom a csodát és szaladunk , erőt adó :)
kapocsi.ancsa2009. augusztus 14. 07:16
Szia Pepo :))
miriam2009. augusztus 14. 05:59
Szép!
Ancsa, olyan gyönyörű érzéseket írtál le ,szinte vágyódni kezd az ember ... hogy , ő is érezzen ilyet .../legalábbis velem ez történt :-)) /
pepo2009. augusztus 14. 05:38
:)