Álomrabló folytatása brrr :) 2.rész

Távolban magas hegy csúcsán felkelő nap fénye csillog.Hólepte teteje felett kavarja a felhőket a szél.Oldalán zöldel az erdő, ide még nem jutott el Ő, aki miatt úton vagyok.
Még nem vitte el a színeket, itt még él az álom.
Nézem a mellettem elterülő tájat, fák hosszú sorát.Hallgatom a halk neszeket .
Lassuló léptekkel érek a folyó partjára, hol szürke vezetőm ül egy sziklán s büszke szemét rám villantja.Mint egy szobor oly mozdulatlan, csak a szél borzolja bundáját.
Majd folyóhoz lép hangtalan, párnás mancsaival és inni kezd.
De figyelme nem lankad, fülel.Majd hirtelen fejét felemelve rám pillant.
S a fák felé lopódzik.Hagyom, had ejtse el mai zsákmányát.Megpihenek én is , selyem fekete ménem folyóba gázol szomját oltja.Ezt teszem én is.Kulacsom vízbe merítem.
Leülve egy sziklára hallgatom a csobogást, elmélyedek emlékeimben.
Fényes napsütésben üde, zöld kertet látok, szökőkút a közepén.Peremén gyermekek sétálnak kacagva, két kézzel egyensúlyozva egymást lökdösve.Egyik beleesik, sikítva nevet és lecsapja vízzel a többit.Majd kezével felhúzza magát a peremre és vidáman kergeti azt ki belelökte.Kiabálnak szaladgálnak,majd jő egy asszony kezét összecsapja
- Hát már megint? Jaj ti , na futás haza felé mielőtt megfáztok. Mosolyogva terelgeti a kis csapatot.Hosszú haja befonva is derekáig ér.Csak egy tincs szabadult el mit egy mozdulattal  arcából kisimít.Ruhája hosszú, földet söprő, színe mint az őszi levelek sárgától a barnáig színváltó.A kis gyerekek egy szál kis fehér ingekben szaladgálnak.Forró nyári nap süt.
Én ülök egy padon épp, s őket festem le.A játékot, kacagást mozdulatok sorát.Háttérben illatozó fák virágba borult koronája él.Zöld leveleit szellő mozdítja.
Az asszony rám néz, szeme kérdő: Már megint festesz? Mutasd hát!
Megnézi, öröme meleg.
-Köszönöm , leányom, ismét szép álomként festetted meg életünk.
Ha behunyom szemem, még látom e világot.Hol az álom élővé válhatott.
Mikor még nem jött el az az éj, mi mindent vitt.Feketén csendben egy pillanat alatt.
Nem voltam épp ott, nem tehettem semmit.Mikor azon az éjjelen alászállt az égből.
Fekete leple lebegett kavargott a légben, s forgószélként rabolt el mindent.
Azóta keresem, kutatom világról világra. Az Álomrablót !

  Dance of wolves