Álomrabló folytatása Narni.. Második változat

 3. rész

Egyszer egy éjjelen eljött hozzám.Fekete sűrű felhő kavargott az égen, holdfénye át nem juthatott .Tábortűzénél ültem épp.Szemem előtt olvadt alakká a fekete léte.Pörgött s mit füst körötte kavargott a felhő.Mintha magába húzná az éj sötétjét.
Formát öltött előttem, ruhája eltakarta arcát. Leereszkedett s lobogott hatalmas köpenye mögötte.Fejét leszegve rám nézett, csak tekintetét láttam. Miként lentről fölfelé nézve rám tekintett szótlanul.Éreztem hatalmát, süvítő szél feszült testemnek.
S csak álltam némán , behunytam szemem. Rá gondoltam, mikor régen láttam,kinek szívét nem adhatom.Meg kell találnom!
Szemét látva magam előtt tagadtam az elmúlást. Éreztem az erőt magamban, nem adom az álmaim! Egyetlen kincsem már nem veszed el!
Forrt a levegő köröttem, dühösen küzdött, fejembe kiabált hangja.
Szemem kinyitva rá néztem, álltam az Álomrabló pillantását.
Farkas üvöltés hangja szólt.S mint forgószél égbe szállt alakja elfoszlott. S a hold tekintett reám az égről,mikor megláttam először Őt .Vezető farkasom ki lassan lépett elő egy bokor rejtekéből.Tudtam , követnem kell, hisz megálmodtam egyszer akkor éjjel.
Mikor otthonomba hazaérve megláttam a színek elmúlását, az álmok forrásának kiapadt kútja mellett a szürke embereket.Fakó üres tekintetek meredtek rám.
Kétségbeesetten kerestem valakit kiben még él a remény, a vágy az álmok után.
De csak szótlan fénytelen pillantásokat kaptam.Ezen éjjelen álmodtam meg utam, láttam meg benne a farkast, s világot hol az álmok sírnak.Hol bezárva várják a megvalósulást.
S láttam benne őt is..az út végén megtalálom majd.
Most mennem kell, mindenem itt hagyom. A kísértet várost,hol most csak a szürke por az Úr.

4....

Tekintetem égre néz, a nap itt már magasan jár, kezdek felmelegedni a rideg hajnal után.
Fekete hátasomon csillan a fény..hmm még nevet se adtam neki.Nézem sörényét ahogy a szél fújja.Közelebb léptet,mintha tudná, hozzám hajolva fejét megrázza, és vállam meglökve indulásra késztet .Fekete fény...illene hozzá,vagy bársony.
Magamba mosolygok: ez jó lesz.Gyere Bársony, indulunk.
S megint csak fák.Folyó partján lépkedünk, hidat keresve.
Hallom már a zuhogó hangját, távolabb szikrákról alá hulló vízmoraját.Bársony patái alatt már kő csikordul, közeledünk.Felfelé haladva , a magasban már csak egy fa áll.
Kopaszodó ágai égbe nyúlnak,törzse enyhén meghajolt az évek súlya alatt.
Mellette elhaladva kezem hozzá érintem, érzem élet erejét.,bordázata tenyerem dörzsöli.
Földből kiszabadult gyökere a szakadék peremén túlnyúlva levegőbe lóg.Rejtekén madárfészek, kis élet bölcső..
Megállva a sziklán körbenézek, mély levegőt véve belém ivódik a táj varázsa.
Előttem a híd keskeny útja, távolban a hegyek hívogató csúcsa.Egyik felett madár köröz,
mintha felhőkkel repülne, szárnya mozdulatlan.Levegő királya .Végeláthatatlan erdők sora.
Vezetőm már túlparton jár, a pallóra léptetek.Lent a mélységben sziklák, lovam patája lever egy követ,nézem mint hull alá.Ha nem élne reményem mennék már a kavics után.
De már át is értem, újabb erdőbe léptetek.Levelek közt susogó szél, zene hangját hozza.
Óvatosan léptetek, egyre tisztábban hallom dallamát.
Földre leszállva , Bársonyt hátra hagyom.Hárfa hangját hallom, s meglátom.
Fa mögé bújva kilesem erdei tündérek táncát.Tisztás közepén tűz lobog, körötte forogva fénylő táncosok, belőlük árad a fény, lábuk talajt nem ér. Fejük felett a hangszerek maguktól zenélnek, vagy tán a szél szólaltatja,pengeti láthatatlan kezével e pergő muzsikát.
Csak egy tündér játszik, hangja is szól csengőn.Oly tisztán hívogatóan, magamról megfeledkezve kilépek közéjük.Csak lassítanak léptükön, meg nem állnak.
Majd egyikük hozzám lebeg. Fátyol ruhája lebeg mögötte, haja is fényként szálldos körülötte.
Nem szól mégis hallom hangját, látom meleg mosolyát, szeméből szeretet ölel.
-Már vártunk! Jöjj , pihenj meg közöttünk.Az éj közelít ugyan de hozzánk nem jön el, ne félj.
Itt nincs hatalma. ..Szóra nyitnám szám, de már kapom is a választ.
-Tudom kit kergetsz!  Megálmodtam jöttöd . S ha újabb hajnal virrad, majd én mutatok irányt. Most álmodj...Halkuló ritmus fülembe súg , nyugalma ringat  s érzem elnehezülő testem.Tűz mellé ledőlve még látom vezetőm a tisztás szélén  megpihen.
Bársonyt  kezek málházzák le, fölém fényből szőtt meleg takaró kerül.
Tudom ismét álmodom...