Jeltelen rejtjelek

elharapott ásítás
kötetlen cipőfűző
csak egy folt a lyukon
tintapaca a papíron

a cérna eldobott vége
papírterítő szegélye
morzsa a sarok repedésén
pótkávé az élet végén

szikrába repült moly
komolytalan gomoly
fonál nélküli pulcsi
tarthatatlan könnyű-talmi

füst a szélben
káprázat a szemben
szekrény a fiókban
tejszínhab a hóban.

Vagyok.

Nékem hervad a rózsa, száraz szirma törik.
Elporlik kezemben,s nincs már semmi itt.
A tó vize kiszáradt,mellette a vadak,
szomjazva csak állnak,esőre várnak.
De ha jő a felhő elfúja a szél,
s a néma hadsereg útra kél.
Kietlen pusztákon botorkálók hada,
remegő lábakon halad egyre tova.
Az utuk végtelen,haláluk tétova,
némelyik megáll ,másik továbbmegy.
Ki tudja én, melyiknek felelek meg.

2008.

 Bródy János - Ha én rózsa volnék

Útszéli lámpák fénye, futó végtelen,
esti ázott éjszakák illata
édesen  meztelen.

Sötéten fénylik az eső áztatta életem
alattam a lámpafény sora
tócsákban megpihen.

 Csak utazom ..végtelen úgy lehet..
 az örök éjszaka bezárta fényemet
 figyelem lábam alatt a vizes képemet,
 fénytócsák mutatják mégis létezek..
 
 Látom  a lépteim nyomát..
 ahogy az eső könnyen mossa át..
 fényfolt az utakon a  lábnyomom,
 magamra hagyom egy hajnalon.

Útszéli lámpák végtelen sora
vezess hol a Nap nem kel fel soha
hol az éjszaka édes illata
megáll az időben egy pillanatra.
2008.

Amos Lee - Colors (feat. Norah Jones)

mert

a napnak valahogy fel kellene kelnie
fáradhatatlan fénybe kell vesznie
s ha már talpa felhőn futott
néhány lábnyomot ott hagyott
tudta nem maradhat ott

áttörte a  haboknak mélyét
lyukat égetett szépség
mily fájdalom - szétszakad
fele erre, fele a szélben szabad