szavak fészke

kapocsi.ancsa•  2020. július 25. 21:24  •  olvasva: 179

nincs kinek mondanom

hallgatásom ködfátylon táncoló rivaldafény

tünékenységén elpiruló gondolat,

mint hulló pihe, nem szabad

 

pörgeti szél, pergeti messze,

önmagába is, vissza ha kedve

úgy tartja s egyre

 

megállítja

vissza-visszadobja

égöblébe hordja

tova

 

a porszem sem lehet ott soha,

hol az indulások 

kihallgatott a csend

és a maradások

 

kopott fészkek 

melegek

otthon lesz ott

hol nem lehet

 

születik a nincs

a majd

és az egyszerek


idővel lesz

most pihe

nesz 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2020. augusztus 3. 06:02

:)

Pera762020. július 26. 13:50