semmi lábnyomában

kapocsi.ancsa•  2022. szeptember 25. 16:35  •  olvasva: 89

- Nem mondom meg, merre menj


- Pedig tehetnéd, levehetnéd rólam a súlyt, s hogy döntéseim ne égessék úgy a lelkemet, 

el is felejtethetnéd velem, tényét annak, hogy választhatok.


- Butaság. Akkor meg nem fogod érteni, mért nem jó.


- Így sem értem. Hiába igyekszem, folyton az a vége

(na, már ezt is elcsesztem)

Már dönteni sem merek. 


- én nem dönthetek helyetted, nem lennél akkor szabad


- Mért, így az vagyok? Mások döntései úgyis átírják az enyémet ...

Mintha fogalmam lenne valaha is az egészről. Még a töredékét sem vélem érteni,

nem hogy a következmények borult sorjait.


Mintha volna mindig így,

száz tonna szó majd rálegyint,

akadva létnek tűfokán,

van is meg nincs is - mint hajdanán,

 

szerepnek széles sarka van,

pörög csak mindig, rendbe van,

már megszokásból dúdolok,

vagy egytől nyolcig csak számolok,

 

telik mi telik, úgy ahogy,

igazból hamisat koldulok,

korog a semmi, elnyelem,

lába nyomát sem, nem lelem.

2022.08.14.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2022. szeptember 28. 16:49

tény: mindig van választásunk, mert rengeteg lehetőség van a "tárcán", a félelmeink pedig felülírják, de dönteni meg kell tanulni... nehéz olykor ez a "vállalkozás"
azért teljen jól, lányokkal együtt sok puszi nektek!

skary2022. szeptember 25. 16:57

jajah