Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
semmi lábnyomában
kapocsi.ancsa• 2022. szeptember 25. 16:35 • olvasva: 101
- Nem mondom meg, merre menj
- Pedig tehetnéd, levehetnéd rólam a súlyt, s hogy döntéseim ne égessék úgy a lelkemet,
el is felejtethetnéd velem, tényét annak, hogy választhatok.
- Butaság. Akkor meg nem fogod érteni, mért nem jó.
- Így sem értem. Hiába igyekszem, folyton az a vége
(na, már ezt is elcsesztem)
Már dönteni sem merek.
- én nem dönthetek helyetted, nem lennél akkor szabad
- Mért, így az vagyok? Mások döntései úgyis átírják az enyémet ...
Mintha fogalmam lenne valaha is az egészről. Még a töredékét sem vélem érteni,
nem hogy a következmények borult sorjait.
Mintha volna mindig így,
száz tonna szó majd rálegyint,
akadva létnek tűfokán,
van is meg nincs is - mint hajdanán,
szerepnek széles sarka van,
pörög csak mindig, rendbe van,
már megszokásból dúdolok,
vagy egytől nyolcig csak számolok,
telik mi telik, úgy ahogy,
igazból hamisat koldulok,
korog a semmi, elnyelem,
lába nyomát sem, nem lelem.
2022.08.14.