Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rejtelmi áradat
kapocsi.ancsa• 2024. július 29. 21:21 • olvasva: 39
Zsenge illatú felhőt bont,
és könnyen dohogja: nem lehet,
megsétáltatja lelkemet,
majd kiköti mint egy vad ebet.
Téblábol folyton, nem hiszi,
hogy eltévedt léte emberi,
s kötelét egyre tekeri,
ki felakad, azt meg elnyeli.
Rám szabja ingét, mosolyát,
úgy illeszti hozzám önmagát,
majd letépi, véli hirtelen,
nem is az ing volt, csak félelem.
Ijedten rezzen, fáj neki,
mindent akar és elveszi,
majd elveszejti mert nem övé,
azt hiszi, s ejti köd mögé.
Rejtelem ez, és mély az ár,
megfullad az ki ordibál,
suttogni sem, jaj nem szabad,
csak megfogni s húzni, hogy- Maradj!
Ne félj már így, nem int a baj,
egyszerű minden, ha akar,
s mi tétova még, Még létezik.
Éledj fel, láss, csak egy kicsit...