Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
összefojtva
kapocsi.ancsa• 2016. július 24. 18:04
Egy tányér levest rakok eléd,
hogy érezd még a sorsod,
a gőzölgő nedvek csiklandozzák
emberi mivoltod,
a csontleves, vagy gyümölcsízek
ébrednek szádban életet?
Mondd ember vagy még,
s mondd egyáltalán - Észreveszed?
Van-e még ami élni tanít,
mi szemet nyit éltet, élénkít?
Hol vagy már, hol még,
álomvilág rítt, kisírt téged a nem tudás.
Szorít a hang: Voltál ifjú,
ember és vidám, most mi lett?
Hová lett ennyi feladással,
mi a valóságból kitaszítani mert.
Nézlek, nem látlak,
apám csak látszat,
hordalék a kávés füstréten,
mit veszel észre még a napokból,
jó így? elég... már nem értem...
csillogo2016. július 25. 07:45
ha már nem segít semmi sem - akkor is tenni kell... értelek Ancsám! :(
Törölt tag2016. július 24. 23:07
Törölt hozzászólás.
fernst692016. július 24. 21:38
Fájón mély...Tudom, érzem, értem...
skary2016. július 24. 18:39
nyugi énsé...
petruchio2016. július 24. 18:34
ez fájt...érzem