Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mozdulatlansági ítélet
kapocsi.ancsa• 2016. december 8. 13:34
utánam sétál a halál
halk kopogása nem kímél
de csak megmutatja magát
rám legyintve él
jobban mint én
lazán utazva éveket,
be-bekopogva kinevet - szeret
szereti kibontatlanságom,
zárt kulcsaim dobja elém,
hajamba borzolja szelét
széle meglök, merevít
botladoztat, vagy ő vagy nem,
magam köré cincált kedvem,
pirospozsgásra érlelt ijedelem
mint sikátorokban futott örök eltévedő
úgy vagyok én is a teremtő
félelmek kulcsa, záraknak zárja,
kulcsoknak keresztbefonása
hogy nyithatatlan marad minden
kizárt, hogy ez elég legyen
kapocsi.ancsa2016. december 8. 21:13
Köszönöm, hogy olvastátok
szép estét
kapocsi.ancsa2016. december 8. 21:13
Köszönöm @Rozella:
saját magunk generáljuk valahol a félelmeket
velünk érnek, nőnek
a megélt tapasztalatok alapján, megteremtjük újra és újra
(a kulcsok keresztbefonása mutatja a kinyithatatlanságot)
szép napot
merleg662016. december 8. 21:02
mint sikátorokban futott örök eltévedő
úgy vagyok én is a teremtő
félelmek kulcsa, záraknak zárja,
kulcsoknak keresztbefonása
hogy nyithatatlan marad minden
kizárt, hogy ez elég legyen
Nagyon tetszett!
Rozella2016. december 8. 17:35
.." úgy vagyok én is a teremtő
félelmek kulcsa, záraknak zárja,
kulcsoknak keresztbefonása
hogy nyithatatlan marad minden
kizárt, hogy ez elég legyen"
Saját kétségek és félelmek zárjait, más kulcsa nem nyithatja...Intuitív, szembenéző vers, de az ego írta...
skary2016. december 8. 17:27
elég..egy darabig
okeanus2016. december 8. 14:04
remek,eltalált....