Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
mialatt "elsétálok" melletted ...
kapocsi.ancsa• 2017. április 10. 10:47
Tenyeredben halkan lüktető érzés a csend
mely minden gondolatodat magába foglalja
s nem illik bele a jelen és jövő.
Csak a csend pásztora akar lenni lelked
őrző őre örökkön támasztva ama kertet
melybe bebocsájtást mindenki csak egymagában nyerhet.
Nincs is talán pillanat mely kiszakajt majd onnan
ott maradnál mindig, ebben a folyton oly közel távolban
csak hogy megőrizz valamit mely kimozdíthatatlan...
mialatt "elsétálok" melletted
igyekszem majd, mozdulatlan s halkan...
kapocsi.ancsa2017. április 16. 10:34
Kedves @merleg66:
abban a felhőtlenségben én nem hiszek már,
az csupán szappanbuborékpillanat
Szép hétvégét neked
kapocsi.ancsa2017. április 16. 10:32
Kedves @Törölt tag:
vannak csendek melyek csak a kívülálló embereknek lesznek nem hallhatóak. Aki benne van, aki ott maradt azokban a történésekben,
folyton azt hallják..s a jelen köddé lesz előre.
merleg662017. április 10. 23:24
Kedves Ancsa! Verseid a színusz görbét hozzák emlékezetembe. Hullám hegy és hullám völgyek! Most ismét egy völgy, de remekül megírva!
mialatt "elsétálok" melletted
igyekszem majd
mozdulatlan s halkan...
Szívesen olvasnék már tőled, egy felhőtlen boldogságot! Tetszett a versed!
Törölt tag2017. április 10. 22:15
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2017. április 10. 17:10
@Pera76:
Szia Era
volt már olyan is
az élet hullámzik, mindig mást dob ki, vagy mégis ugyanazt?
csak egyre másképp nézzük...
Puszik
Pera762017. április 10. 11:32
Tetszik, Ancsás...
Egyszer - remélem - alkotsz majd félelem, aggodalom, szomorkák nélkülit is...
Ölcsik!