Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Menekülő
kapocsi.ancsa• 2010. március 7. 19:41
Lábujj hegyen lépkedhetne
de rám töri az ajtót,
észre sem vette
hogy már régen bent volt.
Most keres,
de kezem a kilincsen
osonhatok cipőtlen,
mint mezítelen, idegen.
Kívülről kémlelem hol vagyok
s ijedt szemeim mily nagyok,
arcomba tincseim
nyirkosan simulnak
"csak halkan lélegezz"
suttog egy belső hang...
Puha léptek, finom mozdulat,
épp, hogy átléptem a küszöb alatt,
elébb fülelve ,majd egyre gyorsabban
átfutok mindenen..
csak keressen..
tán ott sem voltam...
képzelet
kapocsi.ancsa2010. március 8. 06:29
Ilyen ez a ''De''
Befurakszik, mint letehetetlen kötélbekötözött ..
http://blog.poet.hu/kapocsiancsa_Narnia/ o-_atkozott-kotoszavak--#hozzaszolas
Törölt tag2010. március 7. 21:27
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2010. március 7. 21:05
Nekem nem ''kék'' de van..
Szia
Black2010. március 7. 20:59
át futok mindenen...tán ott sem voltam......
kék.
kapocsi.ancsa2010. március 7. 20:45
''elbújhatatlan...
létfeszület nélkül
vajon meddig maradnánk önmagunkért... ''
Tán ott sem voltam..
Köszönlek Etka:)
Etka2010. március 7. 20:35
...csak keressen..
tán ott sem voltam...
Szépséges a versed..most is...:)
kapocsi.ancsa2010. március 7. 20:35
Köszönlek:)
A képek talán azért, mert én is látom őket.
Örülök ha tetszik.
:)
cedrus492010. március 7. 20:31
Ancsa! Te fantasztikus vagy!
Nagyon szeretem a stílusod, a képeid, s a szomorúsággal finoman átszőtt lágyan osonó soraidat!
Gratulálok!
kapocsi.ancsa2010. március 7. 20:26