megosztatlan rendetlenség

 

kapocsi.ancsa•  2014. március 29. 15:55

Átrajzolnak erek, szellemek, 

és nincs kinek elmondanád,

hogy fáradtságod, gyakran ágyra dől, 

s nem egyéb, mint valami festékhulladék.

 

Ősi korból, kuka melletti semmi,

már nehéz ébren maradni,

emelni a kezet, mozdítani az ujjakat,

pislogni is lassan, lassan akad.

 

Mint szempillád közé a festék,

mint az ajkadra száradó idő,

száraz légzést biztosít a teremtő,

cserepes nyelveden víziszap nehezül,

nyelni sem egyszerű, pedig az ember örül.

 

Örül, hogy kort korra megér, s megélt,

tányérján van még némi ebéd,

mi alkalomadtán meleg is, ha úgy sikerül,

hogy időt nyer, lop, koldul, elcsen - Menekül.

 

Már-már nem él, támaszték csak ez az űr,

asztalán gyakran elmerül,

fejét kezébe véve támaszt így talál,

ha mást nem, az állát tartja még - ma már.

 

Nehéz ez, nehéz, nem elmondani,

megosztatlanságán sem kell tűnődni,

mikor épp alkalom terem, kifut a szó a: Jaj!

De legyint magára - Ugyan... Nincsen semmi baj.

2014.03.

Fear Of The Dark - Iron Maiden

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2014. március 30. 08:02

https://www.youtube.com/watch?v=wcsDGlgj NjE&list=RDuIb8iOg3Up8

pepo2014. március 29. 19:22

mikor épp alkalom terem, kifut a szó a: Jaj!...

Törölt tag2014. március 29. 19:19

Törölt hozzászólás.

petruchio2014. március 29. 16:00

:(((