még a folyosó füstjéből ajtót nyitunk

kapocsi.ancsa•  2013. június 3. 21:26

Anya,

már értem akaratlanságod mozgását,

már érezni véltem a penészízt ajkamon,

mára csak kifelé nézek az ablakon,

ki tudja hányadikon...

(s mennyi lesz még,

honnan kinézni sem vágyom)

 

Anya,

már érteni kezdtem a falakat,

ott hátul, hol semmi sem maradt,

s hol a szoba már elvált a háztól,

és nincs már létra mi a magassághoz bátor.

 

Anya,

már látom gyűrt kezed hangjait,

és a rajtam feledett tekinteted átnéz,

már látom szád állásában az enyémet,

ölelésed erőtlensége nem téved.

 

De látsz te is engem: - Anya. Ne tedd!

Még csak az akác lett nagyobb a házad mögött,

még a folyosó füstjéből ajtót nyitunk,

és a kertedben is van pipacsunk.

 

Anya, én már ismerem, 

mit sosem akartál elmondani,

s tudom, tagadnád most, hogy ez érzés létezik,

de már értelek, s érzem, mi ide vitt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2013. június 4. 20:41

Narni
igen
ilyen.
De egy idő után már nem az anya véd, hanem fordítva...a gyerek védi...őt

kapocsi.ancsa2013. június 4. 20:34

Pilla, köszönöm.

Szia Skary

Marie...
szép estét

Amy
...bocsi

narnia2013. június 4. 19:29

Emlékszem Khaos egy hozzászólására egy régi írásomnál. '' Nem vágom, de biztosan...'' írta. Majd...kb év múlva újra hsz volt tőle, ugyanannál az írásnál. '' Megéltem...értem.''


Ez most olyasmi ízű.

... gombócos.

Törölt tag2013. június 4. 13:05

Törölt hozzászólás.

Marie_Marel2013. június 4. 12:50

Torokszorító...

kapocsi.ancsa2013. június 4. 07:07

Szia János,
''lesz ez még így se...''

pusz

skary2013. június 4. 04:24

jah

Torpilla31812013. június 3. 22:36

Istenem Ancsa..
beleborzongtam.

Igen, sajnos mindent megértünk egyszer..

És az anyukáink, ettől védtek mindig minket..
nagyon átérzem soraid..

Ölellek..

Seeman2013. június 3. 22:10

:( Jobbakat Ancsa....