Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
lassabban szólj
kapocsi.ancsa• 2016. június 8. 14:59
átszaladtam rajtad
mint sok-sok ébredésen,
tudom, hogy mondtad mindig
beszéltél és beszéltem,
a csontok persze zörögtek és
a szakadt hangok sercegése
sem zavart, mert öltögettem
nyelvem és egyéb rímeket,
össze, mik rémmé érhettek
de bocsásd meg, hogy ennyi
ennyire tellett - a Ma
telt, megtelt mint edények végtelen sora,
elmoshatatlan lélekedények rakata,
már gúlát emelek, nem kockát - tornyokat,
valaki meg elcsente a szókanalakat,
talán én voltam, egy észrevétlen pillanatomban,
mikor átszánkózott az értelemtavam,
valami megtévedt idősíkon, hajón, vagy hintón,
tintatón? de összeírom...
bizony még bízom némi véletlenben
ha már a fonalat így lám, elvesztettem,
ne ígérd majd, hogy te megtalálod,
hallod? Hallottalak...
csak megpihentem kicsit
a csendek alatt
petruchio2016. június 11. 20:53
mint mindig....felnézek rád...tisztelettel....
kapocsi.ancsa2016. június 11. 20:47
@Zerge:
:) oké
kiáltsunk suttogva
Zerge2016. június 11. 19:50
csendben kiabálok majd! :)
kapocsi.ancsa2016. június 8. 20:29
néha a barátság nem elég ahhoz, (még ha oly sok éves is)
hogy valakit kirángassunk onnan ahol van,
néha csak nézni tudjuk a pofonokat amiket kap, és remélni, hogy végre nem hagyja magát
mert a szó már lepereg
Mikijozsa2016. június 8. 17:54
Jó lelassulok :)