Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
képtelen hangok...
kapocsi.ancsa• 2014. február 16. 13:49
...S én most is csak addig hallgatom a csendet, míg hátamra nem fázik a huzat,
ablakfüggönyök között is fészket bont a nap,az árnyékét, és talán másétbeleakadt gondolatokatúgy hímez át és bogoz össze, halk titok lappang hangokat. Csendet szemez lencse-vékony pirkadat,alattam hideg, fátyol-nehéz súlyokat,nem lengeti meg a lég, ha a csukott bukótrozsdamarta - Rang: Hogy beért s megérlelte, mészszagú leheletét az idő.Az öröm kopott bárka, megfeneklett kereplő, mi már hiába járja untalan, s botját ostorát csapni hág,fülekre, szívre - lélekpezsdítést nem hoz, tán csak a túlvilág. Túl az ajtón, nyikorgó kertkapun, langyos naplementék mentén,talán csak úgy leülni kellene a csend menetén. Reája feküdni, könnyű szalagján nem szólni semmit - nincs is szó,mi az ajkakat méltón elhagyni képes lenne rá,nem, nem volna rá...kapocsi.ancsa2014. február 23. 07:40
Skary,
már nem
de szia
Emi, köszönöm
puszi
Mamamaci402014. február 16. 19:53
Ancsás nagyon!
skary2014. február 16. 18:40
de