Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kéktelenség
kapocsi.ancsa• 2017. augusztus 10. 16:43
Kéktelenség...
Ahogy izzanak a csendek
és égboltot faragok,
a jók
alig hisznek már - tudod nem nekem valók.
Az ijedségeket is már előre kikerülöm,
hogy ne kelljen mindig ide kiülnöm,
erre a tornácra, melyre ráncot hízott már az idő.
Kegyelmi levelet fogalmaznék, de feltűnő.
Ahogy mozdul a csend, úgy mozdulok én is,
még néhol felidézem ökölhangjait.
Ahogy verte a lelkemet, tetőtől talpig,
csak úgy kongott, mikor magába húzódott
a félelem. Az a megdöbbent mindenség.
Mára fegyelmezett a rend,
csak ne kiáltana ez a kékség...
Mikijozsa2017. augusztus 12. 15:43
gratula
Törölt tag2017. augusztus 12. 12:28
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. augusztus 10. 23:11
..ha ez az, amire gondolok...akkor ez nagyon, de nagyon fáj...
csillogo2017. augusztus 10. 21:40
...
de kiált - döbbenetes, ahogy leírtad!
"Ahogy verte a lelkemet, tetőtől talpig,
csak úgy kongott, mikor magába húzódott
a félelem. Az a megdöbbent mindenség."
dreaming582017. augusztus 10. 20:05
Azt hiszem értem...
Ölellek Ancsám