Jeltelen rejtjelek

 
tenyérbe zárt vége hossza
szétszórt illatminta volna
szita szépe
szórt mintázó
hamvas hadakat hintázó
hóhalálnyi nyarak nyála
lábak alá csúszott nátha
 
megfázott évszakok zenéje
belehavazik a térbe
ropog a nyár
fázik, széled
széjjel bomló menedékek
 
s kávéházzá vált a tél
leül minden nem mesél,
felborult pohár az őszben
levélropogásnyi résben
megbúvik a kis kamasz
még önmaga a Tavasz
 
Illúzió volna lába,
mikor lép és összerántja
magára az ébredés
kabátját, és mily merész:
elé áll ma, minden véltnek
tévedése szerepének
 
nincs helye
 
kuszált évszakok hege
beleillik két kezébe
tenyérlenyomatát védve
felnyújtja az ég felé:
Találj haza, menj elé.
 
Idő, idő
anyák, apák,
éretlenné vált hazák,
életlenek, értelmén
szitál a szó szerelmén.
 
Illúzió?
lélekén...

https://www.youtube.com/watch?v=DKRRg150OYU

Igaza van a télnek
Ő már nem lehet tavasz,
nekifeszülve a szivárványnak
sem lehet kamasz,

s bokrok ágain a dér,
nem tűnhet levélnek,
jégdarák zörgésében a tél
tábortűzremények
mélybe olvadása.

Talpalatnyi zöld rohanás,
nem lehet az igazságnak mása
a megalkuvás.

S hónak felszínén ha játszik
a fény szivárványtörést,
nem mondhatja: Ő a tavasz,
csak nem vették észre - Még.

Mondhatok hiszek egyet, de akkor
hinnem kéne sok megannyi mást,
amelynek csak a részlete ér be,
lélek-éretlen felvonulás.

Igaza van a nyárnak,
a tél ne játsszon meleget,
fogadja el, hogy nem lesz soha szép
és szívderítően édes kikelet.

De ne mondja más se reá:
jó vagy, szép, ó szív-meleg.
Mert összeroskad minden idő,
s helyét ím, nem találja meg.

https://www.youtube.com/watch?v=1FtvF4k2QaQ

Vére hull a szónak
cseppje hamvadó,
szétgurul a vásznon,
elszálkásodó
 
vonalakat szeretkeznek
ékezetek közt remegnek,
vöröslenek, futnak, élnek,
papírlapok barázdáin,
titkosírást feltüntetnek
 
Látnak
s kicsordulnak a színek,
házfalak, gerincek,
hajófelszínnyi barázdahegek,
festményt élesztenek
a képzeletek...
Álomhidak emelkednek
 
csönd siklik, szétfolyik,
ízeink közt nyelik
el az időt, s fel-
felsikoltanak,
a névtelen szavak,
 
kezekben hamvadnak el
a lemaradottak ...

https://www.youtube.com/watch?v=RkZkekS8NQU

Mint holtak tenyerén az indulat
valami valahol itt maradt
érintésheg mi szétszakad,
lélek lélektől megtagad,
 
létet és lépést, hol nem lehet
tűrni a szebbet, az rossz lehet?!
hagyni a szót, a hallhatót,
a szabadon halkan harsanót.
 
Ereje - mélye s tartalma, szépe,
igaza fájó vagy csattanó,
bármilyen csendben is megszabó
beépül: végül nem látható.
 
Elfásul, révül, ordít ha "épül"
fejet ráz: Nem, így nem lehet.
Felad és vénül, vére fehérül,
nem szólal többé s elfogad.

https://www.youtube.com/watch?v=zrgz3m0Dd9k

piszkos ez a csend
valahol némán elmereng
bánatot köp és kopp
az ablak karistol,
rongyszavak foszlanak le
ruhánkról
 
szétbomló zuhatag, ködlik
és elszakad
foltos ez a lég
kilyukadt az ég
 
hiányzik belőle
nem egész, nem görbe
csak nincstelensége kikiált belőle
talán kisebezték a túl magas fák
átláthatatlanok az éjszakák
 
semmit foltoz a valóság
égboltüregek mélyéről
a szél
szitált

https://www.youtube.com/watch?v=UNoouLa7uxA