Jeltelen rejtjelek

Vére hull a szónak
cseppje hamvadó,
szétgurul a vásznon,
elszálkásodó
 
vonalakat szeretkeznek
ékezetek közt remegnek,
vöröslenek, futnak, élnek,
papírlapok barázdáin,
titkosírást feltüntetnek
 
Látnak
s kicsordulnak a színek,
házfalak, gerincek,
hajófelszínnyi barázdahegek,
festményt élesztenek
a képzeletek...
Álomhidak emelkednek
 
csönd siklik, szétfolyik,
ízeink közt nyelik
el az időt, s fel-
felsikoltanak,
a névtelen szavak,
 
kezekben hamvadnak el
a lemaradottak ...

https://www.youtube.com/watch?v=RkZkekS8NQU

Mint holtak tenyerén az indulat
valami valahol itt maradt
érintésheg mi szétszakad,
lélek lélektől megtagad,
 
létet és lépést, hol nem lehet
tűrni a szebbet, az rossz lehet?!
hagyni a szót, a hallhatót,
a szabadon halkan harsanót.
 
Ereje - mélye s tartalma, szépe,
igaza fájó vagy csattanó,
bármilyen csendben is megszabó
beépül: végül nem látható.
 
Elfásul, révül, ordít ha "épül"
fejet ráz: Nem, így nem lehet.
Felad és vénül, vére fehérül,
nem szólal többé s elfogad.

https://www.youtube.com/watch?v=zrgz3m0Dd9k

piszkos ez a csend
valahol némán elmereng
bánatot köp és kopp
az ablak karistol,
rongyszavak foszlanak le
ruhánkról
 
szétbomló zuhatag, ködlik
és elszakad
foltos ez a lég
kilyukadt az ég
 
hiányzik belőle
nem egész, nem görbe
csak nincstelensége kikiált belőle
talán kisebezték a túl magas fák
átláthatatlanok az éjszakák
 
semmit foltoz a valóság
égboltüregek mélyéről
a szél
szitált

https://www.youtube.com/watch?v=UNoouLa7uxA

Majd úgy teszek, mint ami számít
átvett idő konca rágít,
hittet: ezt, meg azt is - lehet,
átvinni mind azt, mi szerep.
 
Megszokottá szokott - ámít,
rutinhegek kortya - pázsit
s őz fut rajta - gyávaságom,
homokvitás nemlátásom.
 
Könnyű, nehéz ami érint,
hamis igaz, merít térít,
ennyi, Ennyi? Erről szólna?
Majd úgy teszek, ki hiszi - volt Ma.

Csendtörések
mintha menekülne Isten
mellette por s némi bor - üledékben.
 
Számadó és számolatlan fényben,
mézpergető messzeségben,
átcsurog a szó, cseppen - egészen,
 
de, hogy miért is?
Az bíz ott maradt a születésben.
 
Vándor vagyok, ige idétlen vallomás,
nem tudom mi mire való és illik, szócsapás.
Betűkön sétáló gondolatszem
Csak épp mint az ég fénye,
lehullott a szó s a része?
 
Ott maradt értelem, a születésben.