Jeltelen rejtjelek

kiborulnak a foltok
varratlan fekszenek tavak
összeöltenek a szavak
néhány kimondatlan vadat
 
tenyérbe terel a jó is
minek ide kenyér és vaj
éhezve születik a sors hisz
felsírja magát a baj
 
hogy meghallást érjen el
mélyrehatóan így teszi
kezembe sorsát általam érni
felelőssé tesz - szenvedi
 
foltjaim kódját, kifakult boltját
pókhálóporos álomágy
tisztul a szélben kifeszítésben
lobogj, csak lobogj:  Te délibáb

Álmomban delikátból főztem a teát,
és ott voltam otthon, ahol nem,
gyermekrajzokat néztem a falon
és elsírtam magam egy mesefolton
 
térül az idő kezembe
látomást kavar a sor
sorsok fonnak keresztbe
zűrzavar honol
 
itt, ott ahol - amott
bor vize kemény ízeken
számba csurog - de nyara a hó
heggyé válik ma téltelen.
 
Elmúló idő, morzsafolyója
elmos vagy elszúr,
megszúr a borsó
hol vagyok?
 
Delikát ízek teája fröccsen
álom kelt, szökkennek napok.
 
szó pirosít majd, lesütött pilla,
pálmalevél leng - gyermekem,
hűs ölelése, ébreszt a végre
kenyerem.

éretteket játszom
ahogy aszfaltrepülők húznak el fejem felett,
ha volna még miből, a mese kockája elveszett
 
a lábtornyok nem érnek az égig,
a kard kiszáradt vén verem,
borozik isten, nehézségét nézem,
 
súlytalanság, te gyermek-szertelen,
lomha szemekbe ragyogást csenni jöttem,
a mily szép keserűje öreg keretben
 
gyöngyszorítások pörgése
az időben

https://www.youtube.com/watch?v=UTWH1v_eJRE

Hát....

Csípőcserélő menetek,
kikapkodott kis lábak,
hogy erre sietek
arra futók a hátak,
formafirma lelke
lepkekilincs kelme
kellene, valami selyem
hogy a szokás meglepjen.
Lépésformáló torony
magas akaraton lakom,
talán már fel sem érem,
csíp ő ha fáj - megértem
 
kicserélhetem?

Tompára mulasztom a búgó nyarat,
a májusok zsenge hajtását,
majd kifacsarom a szivárvány levét,
s megitatom veled a színét:
 
Hogy élj!
 
Hogy Élni, megtanulj.
Ne mondva azt folyton - Nem lehet.
Kopasz ágak közé ha nézel
közülük jön a kikelet.