Jeltelen rejtjelek
Gondolatokkölcsönlelkek hálójában
lélekkölcsön illó olaj,
vérző falak, ajtón lakat,
ablak véd meg, tömeg horzsol,
tol magával, mint ez a kor,
hátrál léptünk, mennénk vissza,
ajtót ajtóra rácsukva,
hátranézünk - farkas reszket
félve csikorogtat kezdet...
sűrű lomb fed, futni, menni,
meg-megbotolva rohanni,
liheg hadar, nyomunkba mar
valami vad, légszomj - kanyar,
menekülnék, minden szakad,
szétomlanak erdők, falak,
kezemben egy kéz, mit húzok,
mentek vagy magammal rántok,
féltek s félek, tűnik minden
széthullás után egészben...
lélek dobog, hangos - vagyok,
minden éjjel másik - lopott?
(álomáthatások)
létezés peremén
fennhéjázva kóstolgatott
agyam kihagy, bontogatok,
fogyott - ok, szavamnak térde,
belekönyököl a térbe
ablakpárkány, széle karcsú,
lábat lógatnék, de fattyú
korcs lenne, s tán bordán ütő
figyelmetlenséget tűrő
csöndpiszok: csak ennyi - semmi,
vértelen kifordult senki,
hő, az ám, mi fázik, reszket,
délibábom megremegtet
tudatkoptató
úgy vagyok ahogy nem lehetne
sejtésem beért a tudat mederbe
kavicsa sodor, ár de mégsem önt,
lassan csak elmos a ki bánja gond
már megszokásból perelem magam
mindig legyőzve s ha hasztalan
váll rándítva mondom: mit számít,
szabad akarata van
becsülni le, vagy fel,
egyre megy s kettőre,
kiszámolom magam,
de nem jön ki felnőttre
Egyenletek? eggyel vezetek,
már-már lépni sem lehetne a mersznek,
kiben így meglátszó módja semmire se jó,
mossa csak az a szó - Tudom - tán elfogadható
Nem segít
nincs segítsége a szónak,
nincs irgalma minden jónak,
sem kegyelme, sem bánata,
le nem zárható otthona
ajtajának nincsen háza,
ablakában sincsen váza,
virágtalanságán vének,
elmerengnek élettermek
nincs passzusa, párna tusa,
falhoz vágott tollak szava,
nem csörrenhet, halk a korbács
belül dúlhat, kint csak szolgák
mind a betűk - mit kirakni,
kevés az ész, meszes, talmi,
nem elég már, nincs kincs tincse
mit az élet ölt majd össze
semmi, minden, mindegy mit nem,
minden nem, itt semmi legyen,
borul, beteg, váza - vágva,
csontjáról magát lerázza...
2017.02.12.
vonalbontás - szóját/ék
Bort, temetőt, citromot,
teremtő ízt, illatot,
köt, követ és utolér,
madzaglélek vagy csak él,
párt pártól - pántlika,
téged kötlek pertuba,
szólj, ölelj vagy ölj meg is
érző képző képzel is
várj: varjak vallanak,
választ vonnak - vont adat,
mínuszt meszel majd a fal,
meglátszik, hogy mit takar
akar, taglal, majd felfal,
s marad ami nem akar,
téged tesz tétovává,
kiszámolt számláló - Pá...
foltlobogó
kiborulnak a foltok
varratlan fekszenek tavak
összeöltenek a szavak
néhány kimondatlan vadat
tenyérbe terel a jó is
minek ide kenyér és vaj
éhezve születik a sors hisz
felsírja magát a baj
hogy meghallást érjen el
mélyrehatóan így teszi
kezembe sorsát általam érni
felelőssé tesz - szenvedi
foltjaim kódját, kifakult boltját
pókhálóporos álomágy
tisztul a szélben kifeszítésben
lobogj, csak lobogj: Te délibáb