Jeltelen rejtjelek
Gondolatokmég...
ne dobd rám az akaratod
ha úgy is felülírod
ne mosd ki a ruhád tőlem
el is hordhatod ha bírod
ne tedd ne mondd - hallgass
a sors önmagát ha tépi
töröld le arcod
üres kép ringat
majd rajzolunk újat
mire megvirradhat
szemet és szájat kapsz
igazul szólót
szóló szőlő illatú szavak
hagyhatják el csak
az ajkaidat
és tisztánlátás írhatja felül
a felhőfonalakat
megkötöm belőle szíved
simára fordított köveket
csiszolatlan drága létbe
majd belekönyökölhetsz a térbe
mint ki szabad
hallod? Szabad
elengedi futni
a gondolatokat...
(nekem is.?!)
határomon innen
őszbe borzol a halál
szabaddá kócol a szél
kifehéríti látásom
nyitottá tesz mesél
minden hangjegyen
táncra perdülés
gondolatokon
kihegyeződés
szómontázs
egymás hátára írva...
határomon vagyok
mint sziklákon morzsálva
az idő
összeborzol a temérdek illúzió
https://www.youtube.com/watch?v=MKk1u5RMTn4
fél-elem-ruha
csak az ártatlanokban van az igazság
a felnőttek meztelen lelke, már túl van öltöztetve
s a legnagyobb melegben is megfagyni kész
mialatt "elsétálok" melletted ...
Tenyeredben halkan lüktető érzés a csend
mely minden gondolatodat magába foglalja
s nem illik bele a jelen és jövő.
Csak a csend pásztora akar lenni lelked
őrző őre örökkön támasztva ama kertet
melybe bebocsájtást mindenki csak egymagában nyerhet.
Nincs is talán pillanat mely kiszakajt majd onnan
ott maradnál mindig, ebben a folyton oly közel távolban
csak hogy megőrizz valamit mely kimozdíthatatlan...
mialatt "elsétálok" melletted
igyekszem majd, mozdulatlan s halkan...
sorspecsét
köröttem kigyúlnak a fények
csak a csillagokra ragyog a Hold
s én úgy állok a sötétség közt végleg
mint egy észrevétlen folt.
Isten pecsétje rám szárított egy sort,
kiolvasatlanul levasalt szavak
így pihennek el a tintató alatt...