Jeltelen rejtjelek

köszönöm a napot
mely átviláglik az ágak között
villogva intve, eljátszva színeket
 
köszönöm a szelet
mely vállamra lopja magát
lecsókolt illatát a melegnek
hozzám-sodorja tán
 
köszönöm az égnek,
hogy kiemeli a fehérek sóhaját,
hogy merek örülni (még)
köszönetem elért
 
ki látni megtanított,
Mindnek köszönök
rosszat és jót, egyaránt...

még árnyékolunk
fogaink közt
egy szál gyufaszállal
még elhitetjük a túlvilággal
hogy élünk


https://www.youtube.com/watch?v=Z54l-sXjZsQ

mintha mindig rátakarhatnánk a napot
az éjszakákra
mintha végtelen lehetne a lehetőségek
háza

mintha örökké volna a holnap, hol Nap
vár, várat -
majd majd, mintha sohasem sóhajtanánk
a jaj-t - hajt

úgy, mintha otthagyna mégis, ez örökös hitben
megtagadásának elhitt ígéretében,
ha hisszük nincs... ha nem gondolunk rája
észre sem vesz soha s illúziónk vára

mintha mindig lenne idő
majd-ott suttog mind ki felnő
rohanásunk megáll - nem megy
összes napunk egyre megy, megy

ismétlődéseknek váza
beleivódott a lázba
s lelassulunk, meg-meg állva
ijedtségünk megalázna
 
hát újra
rátakarjuk a napot az éjszakára
s úgy teszünk mint ki sose látta...

mint csendesedik
örömünk halk mosollyá
hogy megőrizzük

Becsuktad az ajtót,
vagy nem, inkább a rolót engedted le,
de az is lehet egyszerűen csak ráhajtottad,
mint könyv utolsó lapjára a fedelet,
simán csak úgy lezártad:
 
kész vége, ez már letudva
 s most azt a raszta kulcsot keresed - kihullva
a zárból, nem, nem is volt zár,
vagy ha igen azóta eltörölve,
leradírozta valami furcsa ívgörbe.
 
Pontosabban szólva túl sima a fal,
kezem végighúzva sem kívül, sem belül
nem mar.
Érdessége nélkül nincsen rajta fogás,
de olyan tiszta itt most, nincs is alj,
sem bontás.
 
Kék-fehérre üvegesedett üreg
a szabad ég alatt,
látod? nincs lehetőség benyitni újra,
ha már nincs hova...
szabad.

https://www.youtube.com/watch?v=5cV5DHaVKv4

https://www.youtube.com/watch?v=5cV5DHaVKv4