időfintor, mind és egy nem

 

kapocsi.ancsa•  2014. április 13. 12:28

múlt a múlttal kezet fogott,

hogy a becsukott szemű jelen

tetején a hó az ár, 

ne romboljon így tovább,

 

s kezüket tördelték a szálkák,

hátuknak a falas mátkát

eljegyezték naphosszat,

bontva időt, karhosszt s pap

 

lett, a kényszer: múló évek,

rám ruháztak látó képet,

múlt a múlttal kezet ráz

viselni ily időpalást,

 

nem akartam sohasem,

de vetül jövő a kerítésen.

 

Deszkamorzsa hullik alá

elkorhadt jelenek nyomán,

lassan járok, lomhán, fájva,

talpam alatt cserépágya

 

tört-vörös szúr, heget, tépett,

szóban szinte mind elérhet,

s megteszik, bíz maradt barát,

elhullt időt formálva át,

 

szívben maradt némely épp jó,

kezet nyújt mind, tisztel, való,

csak Egy reped csendességre,

mi a jelent vágja ékre.

 

Hát múlt a múlttal, összefogva,

jelen házát áthidalva,

épít, hord, és tesz ha várja,

jelen múló, jövő szája...

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2014. április 17. 07:37

:)

skary2014. április 14. 04:34

az

kapocsi.ancsa2014. április 13. 20:43

Sea, köszönöm
jó éjt

petruchio2014. április 13. 20:05

fejet hajtok.....

BakosErika2014. április 13. 19:19

szívben maradt némely épp jó,
kezet nyújt mind, tisztel, való,
csak Egy reped csendességre,
mi a jelent vágja ékre...

Megérintő vers, nagyon tetszett.
Gratulálok, Ancsa.

Mamamaci402014. április 13. 16:25

rég írtál, most jó időben, jó helyen vagyok, hogy olvashatom, kell ez az ismerős stílus, brummos!

Törölt tag2014. április 13. 14:10

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 13. 13:18

Törölt hozzászólás.