Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hamuból hegyet emelhetek
kapocsi.ancsa• 2024. december 25. 19:27 • olvasva: 41
Hervadó hamut rajzolok szíved mögé,
hogy mikor elfeledsz, könnyen legyek köddé,
de lángot festek a felkelő nap elé,
hogy, mindig újjászületve lépjek feléd
ma még csak por vagyok, de holnapra nap leszek
és kisütve állhatok, készre égett szerep,
hogy mikor elhagyom, magam beléd bújjak,
legyek minden nap, utolsó ki elhagyhat
egy vagyok, egy leszek, kevés sok egyre megy,
mind-untalanságom körében tekergek,
számolom a kéket, elégetett fények,
rakjanak majd össze, nem engem - de Téged.
kapocsi.ancsa2025. január 1. 21:26
Kedves @jank:
Hálásan köszönöm amiket írtál.
Igen találó, két univerzum...
mégis az egész világegyetemben működnek a vonzás, és taszítás törvényei.
Minden kapcsolatban, légyen az szerelmi, családi, más-más törvény
örök mozgás, sodrás
és igazából nem irányítható
Boldog új esztendőt
jank2024. december 26. 11:20
Milyen összetett dolog két ember kapcsolata. Pedig csak két emberről van szó, mégis mint két univerzum a saját fizikai és egyéb törvényével mozogva igyekszik összekapcsolódni harmóniát rezgeni egymással.
Versed, és ez csak szubjektív elgondolás, impresszió, és nem is szeretném, ha véleményem, mivel magam is egy bonyolut törvényrendszerű univerzum vagyok, hasonlítanai bárki máséra. Szóval tetszik a szépséges képekkel elmesélt érzéskomplexum. Szeretem olvasni az ilyen kifejező verssorokat.
lángot festek a felkelő nap elé
készre égett szerep,
mind-untalanságom körében tekergek,
elégetett fények,
rakjanak majd össze, nem engem - de Téged.
(az előb is eszt írtam, de sokk híbávall, és csak a sajátt híbájimra célzók)
jank2024. december 26. 11:18
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.