Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hajnalteák vacogása
kapocsi.ancsa• 2025. március 15. 13:14 • olvasva: 49
Hajnalteák vacogása
Tenyerem ölében
zsibbadnak az álmok,
hátra kötött arccal
harc nélkül csak állok.
____________
Kanalaz az élet
egy pohárban ülök,
észre sem veszem majd
ha elcsendesülök.
___________________
És lám... hogy tud dideregni a lélek,
Hogy a milliómodik pillanatban is érez,
Mint kecses kacér megvillanása a vágynak,
Hátrapillantva is fázhat.
___________________
Megborzongatja bőrét - Naiv.
Szétfújja hangját ma mind.
Mit akartál mondd?
Megáll a gondolat,
És ím didereg mi nincs,
mégis élőn marad...
S lám
Holdezüst színékezet,
így hangolja szívemet...
____________
Semmi vagyok,
napfény derekán gondolat,
Pőre puha habban, rab.
Rebben a zajban, por-alak.
________________
Hajnaltea bája, búja,
Apró cseppek koszorúja,
Csend sziszeg csak
Csorba rendben
Vízcseppek üteme kedvem,
zongora szól, vagy hiedelem.
_____________________
Hát alkonyt hazudok a számra
ne verjen lelkem vacogása,
és hogy elkerüljön a kétely,
Nem hiszek semmit, csak nézd el.
_________________
Nincs jó, Nincs rossz
Hát nem emészt el,
A nem létezés nem fáj - ölel.
Csak tűbe gyűr,
majd megvarr engem,
"Ami nincs"
2023.10.25-28.
(Pár sor/o/sok)