Ha elmész,
nem csak az marad meg ahogy megérkeztél,
hanem az is, hogy mily módon távoztál!
2012.

Mennyire tudnád, amit én nem és nem,
én csak kívülről nézem el változásaid,
mintha nem ismernélek, mintha nem ismernél,
s nem tudnám szerinted sebeid.

Lehet, hogy nem tudom s hasztalan volt, minden:
években eltöltött időtetem,
fekszem a földön, el kell, hogy jöjjön
így is mit nekem megélnem kell?

Fenséges maszlag, próbát akasztanak
fölibénk - elriaszt megannyi kényszer.
Nézlek s te nézel, angyal - te vérzel,
s mint kárhozat hullajtom reád a mosolyom.

Lovat adsz alánk, komorság vadjának
temperamentumát s dac erejét,
sértet őszinteségnek vad hevét - nevét
meg nem nevezve vértanúk elegyét.

Hallgatni kellene. Mindig! Csak hallgatni.
S jámbor ki igazán fejet tud hajtani.
Összerakások, elkódolt próféták
gyarlóvá gyúrt egybe minket ez a világ.

Mindünket, nem téged, nem engem - nem érted.
elengedtem a szekért s paripát.
2017.01.06.

Szerkesztő: kapocsi.ancsa

Figyelők: 17

Tartalomjegyzék

Jogi tudnivalók

• Ajánlat(5)
• Barátság(13)
• Életmód(1)
• Gondolatok(184)
• Gyász(3)
• Humor(1)
• Játék(1)
• Kritika(2)
• Személyes(52)
• Szerelem(10)
• Szórakozás(7)
• Vallás(1)
• Vélemény(3)
• Vers(158)
• Zene(13)
• Egyéb(231)

• RSS
• Facebook
• Hírlevél

• Vers az oldaladra
• Ünnepi scriptek
• API

• GyIK
• Linkelj ránk!
• Fejlesztői blog
• Kapcsolat

• Eternus
  régi magyar versek
• Citatum
  idézetek