Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
függönyt játszanék, hogy ne félj(jetek)
kapocsi.ancsa• 2016. március 14. 06:39
Ma még holnapot tagadok,
lassú csontfonásaim közt a rés egyre tágul,
hogy ritkábban hallgatok magamra, mint másra,
talán a lélek szelídül...
Harcom csontsoványra fogyott délibáb,
ágak végén ülő gyenge szél,
mely még kapaszkodik az utolsó levélbe,
a tél előtti letéphetetlenségébe
mi még maradna az időt őrizni,
gyönge nyájfakasztó emlékezetnek,
Embernek maradni e furcsa zajban,
hol sikoltásokat teremt ki élni fél...
Lázas homlokán húznám el a fényt,
függönyt játszanék egy délután,
hogy szobájában úgy is bent legyek,
mint észrevétlen védő mosolygyerek.
Melléülnék most a szőnyegen,
árnyékmintát nézni mit a dél,
a kinti fényből rajtunk átvetít:
s játszani megtanítanám megint...
pepo2016. március 15. 18:55
Lázas homlokán húznám el a fényt,
függönyt játszanék egy délután,
hogy szobájában úgy is bent legyek,
mint észrevétlen védő mosolygyerek.....
kapocsi.ancsa2016. március 15. 07:45
Kedves Orsi
@Noxon
Nekem most hozta az élet, hogy leírjam. Tíz évvel ezelőtt a lányom még csak egy éves volt...Mostanra lassan, harcoló kamasz értetlenség...
a léleknek sosem szabadna igazán felnőnie.
Mi lett volna tíz éve?
Változtathatnak valamin a sorok?
Mosolyokat neked, s köszönöm itt jártad.
kapocsi.ancsa2016. március 15. 07:38
Szia Ermi
@petruchio
rám nincs mért felnézni, sokat kellene még tanulnom a versírásról
szép napot
Noxon2016. március 14. 09:08
Ez az írásod ha úgy 10 évvel ezelőtt íródott volna meg,mennyivel másabb lenne minden.
Noxon2016. március 14. 07:25
"Nagyon!"
Anna te egy csoda vagy!
petruchio2016. március 14. 07:04
igazi kapocsiancsa hang....felnézek rád....tanulok....
kapocsi.ancsa2016. március 14. 06:56
https://www.youtube.com/watch?v=DGl6RJ1u
Pera762016. március 14. 06:44
Nagyon.