Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fénykockák és csontkönnyek
kapocsi.ancsa• 2014. május 31. 07:30
- absztrakt szavak -
csonttá fogyott könnyeinkből
keresztet von a távolság
- absztrakt szavak -
fénykockák perdülnek a dombok alatt,
s hol a jelen keretek közé zárt festmény
nem férünk bele te meg én
jobbára balra mentem,
s míg a túloldalon kávéház paravánja feszült,
észre sem vettem, hogy már nem vagyok ott
pörzsöl ez a nap,
benne napunk mint túl tisztára mosott ijedelem,
megszeppenve jár, vár,
moccan talán, de mégsem szívem
karunkat borzolja a hideg, s te úgy lépkedsz
kezeid hátad mögé téve a földet nézed,
előre lépnél már - tudom,
szöveged változatlanul érzem,
hogy folyó lett pár napra,
már magam sem értem
hogy lettek kockák
gördülő gömbjeink
kezeink, homlokunk,
tenyérnyi szépeink
OneRepublic - Counting StarsPassenger - Let Her Go
kapocsi.ancsa2014. június 15. 17:08
lehet..
a lányoknak nincs legó
:)
jagosistvan2014. június 3. 05:25
@kapocsi.ancsa: nem tudod mi az a duplo? Nagy lego. :)
kapocsi.ancsa2014. június 3. 04:56
Köszönöm, hogy olvastátok
bocsánat, hogy csak most...
de mindig kicsi az időm
Ametiszt:)) örülök, hogy vagy, rég voltál
Steel
köszönöm :)
Jagi,
mi az hogy "duplo" ?
Mamamaci402014. május 31. 19:55
Ancsás!
Ametist2014. május 31. 19:17
Az absztrakt nagyon illik hozzád, tetszett a versed :)
Kicsikinga2014. május 31. 12:59
Gyönyörű versed mellett, köszönet a zenei csemegékért is!
Steel2014. május 31. 11:17
... Szeretem a verseid hatását...annyira látni, érezni, olyan felkavaróak, szívdobbantók. Meghajoltam én is...
petruchio2014. május 31. 08:12
"s míg a túloldalon kávéház paravánja feszült,
észre sem vettem, hogy már nem vagyok ott"
sajátos, meglepő "képek"....meghajoltam....
jagosistvan2014. május 31. 07:33
Tiszta duplo. :)