Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
felnő és elereszt
kapocsi.ancsa• 2017. február 7. 08:04
mert ott látom mindig, sorsában sorsom,
elfedő, leplező árnyéknyi arcon,
szemfedőt húz reám, kopott ingeiden
megfeszülni látszik a fehérség - terem,
sziklányi szobrokat, szürkületlen tegnap
idefénylik mindig, figyel s én hallgatlak:
mily kemence meleg, az mi megmaradhat
minek is a jelen - kopottabb mint múlthab
felhősodronyok közt
megkötözött kékség,
a remény felérhet
de mindennap széttép
https://www.youtube.com/watch?v=RknUh1LapJs
Rozella2017. február 7. 22:35
Nagyon tud fájni, s aki nem veszített még igazán soha,(senkit) az képtelen fölfogni, hogy a magasból mekkorát tud zuhanni a remény is... Szép, komoly vers!
Steel2017. február 7. 20:24
"felhősodronyok közt
megkötözött kékség,
a remény felérhet
de mindennap széttép"
Ez olyan Ancsásan megkapó és elsodró...szép estét Neked!