Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
felismerhetetlen kopogás
kapocsi.ancsa• 2016. február 9. 08:21
hideg
ritmikus kopogás kúszik fel a falon,
alattam méla csend,
csak a tél csepeg
ereszveszedelem zördül a levélen,
hull-hull az áldás - nem értem...
miért a hidegben ébredtél fel
mikor kopottak voltak már a színek,
és térdig fáradt voltam, mint ki nem siet...
mert már leélt évtizedek nevettek
szemed mélyében s az értelem
türelemként szőtt hálót a lelkeden...
én most mégis csak a kopogás vagyok,
a folytonosan lehulló olvadás,
mi hol halkan, hol hangosan érkező megolvadás,
de még zuhanva esem alá a térnek,
s érkezésem helye sem érdek,
csak ahogy a szél viszi, vagy fúj rám valami más
felmérhetetlen a becsapódás...
lehetek halk, vízhuppanás a levélen,
csobbanó csend, a már lehulltak ölében,
zörgethetek fémet s földnek porába
beleoszolhatok mint adó a homályba...
de tenyérbemosdató részem hullása
sóhajjá foszlik, ha nem hagysz kopogni, tartod,
tán kopogásomat is elmorzsolod.
"önmagam eltévedt idegenje vagyok"
emlékszem e versre, s elhallgatok...
https://www.youtube.com/watch?v=fgT9zGkiLig
skary2016. február 10. 06:24
@kapocsi.ancsa: memtuttamkihagyni :)
kapocsi.ancsa2016. február 9. 20:48
Mindenkinek szép estét
kapocsi.ancsa2016. február 9. 20:48
@skary
Köszi a képet :)
Mikijozsa2016. február 9. 16:51
Na
Zerge2016. február 9. 14:06
gyönyörű!
Törölt tag2016. február 9. 08:48
Törölt hozzászólás.
Bugatti3502016. február 9. 08:41
lehetek halk, vízhuppanás a levélen,... Nagyon szép élmény, a gondolatodtóll ! :)
skary2016. február 9. 08:25