észrevétlen

kapocsi.ancsa•  2018. október 12. 06:58



Hétköznapok között - halott hiányok
suttogják csendben - hogy mindent kiálltok
fanyar mosolyban, nem bujkál kétség
senki nem szól ha kell a segítség.
 
Hétköznap mögötti mindenik csoda
észrevétlenségig húzza, csak húzza,
végül már magát egészen kicsinyre
össze is zúzza - nem értve, elégre.
 
Hétköznapivá, harapva, hadarva,
örökkön keresve, véresre tagadva,
lom, kacat - kacag: "Kidobhatsz, feledhetsz,
létezésem felett táncot is ellejthetsz.
 
Hétköznap is vagyok: hiányban, hibában,
suttogó törmelék - Hibátlan, Hibátlan.
Semmiként óriás, soha-ként a Mindig.
Felejtésedben az akarat s a hit."

2018.10.09.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. október 14. 12:11

"Hétköznapivá, harapva, hadarva,
örökkön keresve, véresre tagadva" - nagyon jó!
Igazi "ancsás" remekség :)
Ölellek!

BakosErika2018. október 14. 07:09

Jó vers.

Mikijozsa2018. október 13. 09:26

szóval amit lehet itt látni tulajdonképpen úgy ahogy írtad a szavak "harapva hadarva" egyetlenegy észrevételem: nagyon jó :)

kapocsi.ancsa2018. október 12. 20:20

Kedves @okeanus:
Sokkal több mindent kibírunk, mint amennyit önmagunknak elismerünk
így az első.
:)

okeanus2018. október 12. 17:38

"hogy mindent kiálltok /vagy;kiáltok?/
fanyar mosolyban,..."