Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
eszik az idő... Jól lakhatnék
kapocsi.ancsa• 2016. április 3. 19:58
Mikor szemem mögé néz a bánat,
anyám félését elkötöm,
s magamnak tartanám meg, ha tudnám,
de az érzése visszaköszön.
Szavában enyém, nálam az övé,
s hova tovább már nem is képzelem
bele magamba, egyetlen jövőmbe,
egyenletlen a Föld, keresnem
- nem kell a rögöt, az út porát,
padlásfeljárós délibáb szívébe búvok, elbújok,
ott se maradhatok, ropog.
(Minden létrafok, mi van - Még
Eszik az idő - jól lakhatnék. Már.
Ma már. Minél elébb, hogy ott legyek.
Hová majd megállni megy, s a szándék,
tetteké így születik meg.
kapocsi.ancsa2016. április 4. 20:27
Köszönöm...
Molnar-Jolan2016. április 4. 11:25
Nagyon erős vers, az első vsz csúcs.
dobosigyorgy2016. április 3. 20:18
Nagyon szép,de mintha kis szomorúságot is látnék.
Puszi