Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Érvénytelen
kapocsi.ancsa• 2016. december 16. 19:49
Mintha elfogyott volna a szó,
keverem keserű elegyét a jóval,
mint csésze alján a zacc
kinevet a cukorral.
Édes morzsának vallva magát
megbújni akar - sikertelen,
színe kiugrik, íze feneklik
mint homokon csúszó hajótetem.
Kanala kerget, fodrozó örvény,
mint folyó közepén a lenti remény
fel-felbicsaklik, árnya csak játssza,
hogy valahol van bíz, de látszata gyér.
Mélybe húzódom, vízpadka korcsán,
elhelyeződöm, tán csobban a szó,
s elsimul végre a kiáltás vére,
némába karol a nincs mondandó.
2016.12.16.
https://www.youtube.com/watch?v=Qb39BYGS2cc
csillogo2016. december 17. 07:39
"Mélybe húzódom, vízpadka korcsán,
elhelyeződöm, tán csobban a szó,
s elsimul végre a kiáltás vére,
némába karol a nincs mondandó."
Nagyon... ölelésem Ancsám!
Ametist2016. december 17. 07:16
Jó vers, tetszett nagyon!
kapocsi.ancsa2016. december 17. 06:58
@merleg66:
Köszönöm
Szeretem ezt a számot, sok lényeg benne van.
szép napot
kapocsi.ancsa2016. december 17. 06:57
@skary:
SKarika :)
Mondhatsz
én csak a magamról írtam, hogy felesleges
Legyen szép napod
skary2016. december 17. 06:37
azé valamit mondok :)
merleg662016. december 16. 23:03
Remek vers és a videó is nagyszerű! Gratulálok!
kapocsi.ancsa2016. december 16. 19:53