Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
eretnek öklében
kapocsi.ancsa• 2017. május 2. 12:37
Jó öreg bizalmatlanság
tanyák, majd palota épült fel énbennem,
falvak és városok dagadtak keblemre,
rákapaszkodtak lelkemre, egemre.
Földrészek falása, eltűnő horizont,
fellegfonalak és égboltkarolók,
épültek s keltek, nőttek fel örökbe
fogadva engemet eretnek ökölbe.
Szorító gondolat, születő öregség,
fiatalodásra esélytelen kétség,
tagadja: "Nem látom. Szótlanul beszélek.
Úgy teszek mint aki hinni tud - nem érted...
kapocsi.ancsa2017. május 6. 14:57
Kedves @Rozella:
a május is épp oly bolond, mint az április...
Ökölnek ölében? vagy tenyérnek védelmében...? Más és más
(lehet jól érzed a hangulatát)
szép napot neked
BakosErika2017. május 3. 19:12
Jó ez a vers.
merleg662017. május 2. 22:34
Szorító gondolat, születő öregség,
fiatalodásra esélytelen kétség,
tagadja: "Nem látom. Szótlanul beszélek.
Úgy teszek mint aki hinni tud - nem érted..
Rozella2017. május 2. 21:08
Biztos a május teszi, de én először eretnek ölében-t olvastam... :) aztán rájöttem hogy tévedek,
"Szorító gondolat, születő öregség,
fiatalodásra esélytelen kétség,"- és mire idáig értem, már kezdtem sejteni milyen az eretnek ököl szorítása. A vége is érdekes, valaki valakit becsap úgy érzem...