Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
elfüstőlt reményruhák
kapocsi.ancsa• 2016. február 7. 09:46
felkockásodik a remény
hogy haszontalanságán el ne tűnődhessen,
és polcokra hajtogatja magát,
elosztott ruhák a szekrényben,
ma ezt veszem fel, ez passzol,
még rám fér, fejemen áthúzható,
de lehet, hogy holnap szúrni fog, szála elhaló,
majd napokra bontott, ruhányi remények,
néha a polcokról elfüstölögnek...
talán ha tűz lenne,
néha elgondolám,
füstreményeket kergetünk az utcán,
s mintha hálóval befoghatnánk az elszéledt szelet,
a folytonos gomolygó ködremény - megnevet engemet,
szél szalad karomon, ha tavaszt csikiz a fény reám,
s én bolondul elhiszem, rajtam reményruhám
hozzám nőtt végtelen
felnőhetetlen naiv illúzió
az élet újra és újra
lélekmegújuló
https://www.youtube.com/watch?v=f0EQlIzPowM
Mamamaci402016. február 7. 23:42
Tetszik-vers!
Mikijozsa2016. február 7. 14:19
Reményruha.egy.nőnél az amit le.kell róla szedni, szerintem
Bugatti3502016. február 7. 12:56
.) Ezért mondanám azt, hogy "nincs egy rongyom se amit felvegyek" ! :)) Igen, igaz lehet amit mondasz, vagy sugallsz, hogy az évszakok is befolyásolják az embert !
Ölelésem!
petruchio2016. február 7. 11:23
eszt?...ezt!
no, ezt még olvasnom kell...szokásos remek "ancsa-vers"....tanulok tőled....sokat...