Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
elfújt lépések
kapocsi.ancsa• 2014. november 1. 07:56
Csak addig jössz hozzám, míg átrendez a halál,
feldobban sok megélt március,
hajad bogában megjelent az ősz,
de nem látszik rövidén a kis hamis.
Csorba a csend, cipője nem kopog,
lassút mormol fejed felett az idő,
s felettem, bennem nyekergő,
a koldus néző - megigéző.
Tűrt bocskorom rongyán, suta léptek,
tán mozdulatlanságig éltek és vének.
A megértés elfogadásán porszagú
mint országút járó halandó -
elsétál. Nem látod, nem látom én sem
kívülről magamra mért kéne néznem.
Érzések győznek s a felszálló por,
ellopta léptemet, ahogy a levegő dalol.
Átfújja kordonon, fákon és föld felett,
látod ott táncolok - elérhetetlenek
mindenik lépteim - Világot járhatnak,
egyszerre itt és ott, hol nem is látszik.
kapocsi.ancsa2014. november 1. 20:39
Szia Pera
puszik
az örökké van amikor egy pillanat, de ...
sosem lehet tudni.
Köszönöm Alkony
hogy olvastad.
:)
Pera762014. november 1. 17:57
"Csak addig jössz hozzám, míg átrendez a halál,"
Avagy: örökké...
........................
kicsikincsem2014. november 1. 17:07
Ez egyszerűen csodás...
kapocsi.ancsa2014. november 1. 13:47
Szép hétvégét Nektek.
és köszönöm
estvanbalog2014. november 1. 11:59
...lépegessél csak... előre...
csillogo2014. november 1. 11:43
Ancsám nekem is nagyon - szépséges!
Törölt tag2014. november 1. 09:31
Törölt hozzászólás.
skary2014. november 1. 09:24
:)
dobosigyorgy2014. november 1. 08:59
Csodaszép!