Elfújt lángja megszünik

kapocsi.ancsa•  2016. december 20. 08:05

Messze lettem
szivárványok közt a permet
lehettem, hogy lélegezzek
percet.
 
Messze mentem
lépések közt a megdermedt
telet eljátszó, s nem kijátszó
ijedelmek
 
megérzése, meg-megálltam,
észrevettem - csontig fájtam.
Tél csúszott át évfalakra
nem akarva, botladozva.
 
Messze megyek... mindig messze,
magamtól magamhoz menve
bizonytalan biztost nyerve
saját lábon megállt gyenge
 
indulat-hű hevek lángja
fel-fellobban, hegek tánca,
s elalszik
szélben parázs melegszik.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2016. december 21. 06:44

Kedves @merleg66:
"Ancsás" ? :) Ezen most mosolygok
szép napot

kapocsi.ancsa2016. december 21. 06:42

Köszönöm @Rozella:
Boldogat neked is, mosolygósat legfőképp :)

Ernest2016. december 21. 02:15

hmm :)

merleg662016. december 20. 11:52

Ismét egy remek "Ancsás" vers! Gratulálok!

Rozella2016. december 20. 11:27

Nagyon szép, szomorú, de mégis reménykedő... Boldog karácsonyt kívánok, szeretettel!