Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
élet/türelmi-idő
kapocsi.ancsa• 2017. január 4. 19:59
kibontalak
Mint pozdorjaízek piros gyolcsait,
száraz szemekre sót dörzsöl a lélek,
s hogy kifogyhatatlanságuk tényén eltűnődöm,
már meg sem lepődik senki sem.
Manapság nem divat az értés,
s nem dívik rendre tenni egymásra szavakat,
az értelmem sem több mint amit kiosztottak,
talán csak kevesebb, szűkösre szabtam én magam,
bosszant valahol, máshol meg nem - de ez van.
Barbár módon még babrálok ezzel-azzal,
mint baltátlan nyéllel ki fázik - de nem zavar.
tények a fények, a tűz mely nem parázs,
dobozban doboz, csak bontom, kész: elfogyás.
Már csak a képzeletre lehet bízni mi van legbelül,
mikor minden kibontáson túl a semmi tűr,
tűri, hogy ráruházzak kemény tényeket:
látni vagy nem látni születtem? türelmet kérhetek?
kapocsi.ancsa2017. január 5. 16:47
@A.K.:
ez már egyre megszokottabb, összekeverem a betűket néha,
sokszor bár benne van az összes betű, felcserélem a sorrendet
kössz, hogy szóltál, asszem családi vonás, hugim is mindig elírja ha beszélünk
bababár, ez tetszik
érdekes lenne
Törölt tag2017. január 5. 12:55
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2017. január 5. 07:07
@merleg66:
Köszönöm, hogy olvastad.
Néha csak mi magunk döntjük el talán mit látunk
szép napot
kapocsi.ancsa2017. január 5. 07:02
@skary:
Igen :) pontosan ez is eszembe jutott
magamban egy mosoly a végére
szép napot neked
skary2017. január 5. 06:14
látni vagy nemlátni? ez itt a kérdés :)
merleg662017. január 4. 21:55
Már csak a képzeletre lehet bízni mi van legbelül,
mikor minden kibontáson túl a semmi tűr,
tűri, hogy ráruházzak kemény tényeket:
látni vagy nem látni születtem? türelmet kérhetek?
Remek vers kedves Ancsa! Gratulálok!