Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
éjközép - semmi - álom
kapocsi.ancsa• 2016. szeptember 3. 08:23
emlékszem tengervízbe merítetted két kezed
én meg csak éreztem tenyered csikordulásait
ahogy bőrömre rajzoltad a kék eget
homokcsillagok karcoltak rám jelet
tányérba önt az éjfél
estebéd mivoltom nem zavar
felhörpöl egy kanálnyi éj-mély,
éhes lehetett a Hamar
sietni kellett, kellene
bort önteni az éjnek,
hogy részegült csillagok közti táncán
csillanni tudjanak a remények
ködöt szitál a földre,
mindenik ébredés pora,
én meg csak nézem mélán,
hogy kerülhettem oda,
hol az éjnek fénye léket
váj lelkek sötét udvarán,
s áthullhatunk önmagunk várán
nincs sehol, csak a zuhanás honol
csillogo2016. szeptember 4. 19:25
Felemelő, gyönyörű vers! :)
Főoldalas is egyben!
Ancsám gratulálok!
Ametist2016. szeptember 4. 07:18
Megérintő, szép sorok...
Törölt tag2016. szeptember 3. 20:31
Törölt hozzászólás.
Rozella2016. szeptember 3. 10:55
sietni kellett, kellene
bort önteni az éjnek,
hogy részegült csillagok közti táncán
csillanni tudjanak a remények
Az egész vers nagyon megérintő, gyönyörű egyensúlyt tudsz adni a formának és a tartalomnak, és ezt nagyon kevesen tudják... (nem prédikálni kell irodalmi értékről, hanem írni... értékeset! :)
kapocsi.ancsa2016. szeptember 3. 09:12
ki tudja...
petruchio2016. szeptember 3. 08:57
és a halál is éjszaka szeret köröttünk sétálgatni