Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csontsovány gyűrődések
kapocsi.ancsa• 2014. április 14. 18:01
Ne hajtogasd, hogy csámpás a hátam
és én sem mondom, hogy köhög a lelked.
Égett füst szakad fel a szavaid nyomán.
Könnyen mondasz ki bármit,
én már nem tépek. Nincs miért.
S hogy hiába már és végre megértsd:
kimondom untalan, mindig és gyakran:
Ne hajtogasd, már nincs ami itt koppan.
Csontsoványra fogyott az idő.
Tavasz van - mondják, és ha nem is hiszem,
de szemem elé virágzik a kertben
- míg viharos a jégszakadás.
Ne hajtogass! Életlen akarok lenni,
egy szekrényben sem férek már,
a gyűrődésekből fogok zenét írni.
19702014. április 15. 09:05
"Tavasz van - mondják, és ha nem is hiszem,
de szemem elé virágzik a kertben"
Az elveszett hit nehezen jön vissza, olykor kell valami bizonyosság...
de fontos szó az: akarok.
Az egész vers nagyon, minden sorában mélység, és erővé lesz itt a felszínen.
Ölellek Ancsám!
kapocsi.ancsa2014. április 15. 08:47
Köszönöm nektek.
szép napokat
Marie,
eredetileg egybeírtam, csak később tettem kőtőjelet :)
de egyben hangzik bennem.
szia
baramara2014. április 14. 20:54
Remek vers! :)
Marie_Marel2014. április 14. 20:26
Borzongatóan jó!
(a csontsoványat írd nyugodtan egybe)
Mamamaci402014. április 14. 20:19
jó lett!
Törölt tag2014. április 14. 19:38
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. április 14. 18:40
Törölt hozzászólás.