Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
csendtörések
kapocsi.ancsa• 2015. március 25. 04:54
Csendtörések
mintha menekülne Isten
mellette por s némi bor - üledékben.
Számadó és számolatlan fényben,
mézpergető messzeségben,
átcsurog a szó, cseppen - egészen,
de, hogy miért is?
Az bíz ott maradt a születésben.
Vándor vagyok, ige idétlen vallomás,
nem tudom mi mire való és illik, szócsapás.
Betűkön sétáló gondolatszem
Csak épp mint az ég fénye,
lehullott a szó s a része?
Ott maradt értelem, a születésben.
kapocsi.ancsa2015. március 28. 07:17
Köszönöm, hogy olvastátok
Bocsánat, hogy csak most, de alig vagyok gépnél, poeton meg talán csak éppen hogy, folyton ez a rohanás.
Mindenkinek szép napot :)
Kapernyickij2015. március 25. 22:04
:)
Törölt tag2015. március 25. 20:51
Törölt hozzászólás.
baramara2015. március 25. 14:34
"átcsurog a szó, cseppen - egészen,
de, hogy miért is?
Az bíz ott maradt a születésben."
Molnar-Jolan2015. március 25. 14:26
Finom, érzékeny...
Törölt tag2015. március 25. 07:59
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402015. március 25. 07:45
Ancsás! s persze, brummos:)
petruchio2015. március 25. 07:03
"Ott maradt értelem, a születésben."...elgondolkodtató a versed...mint mindegyik....
beam2015. március 25. 04:57
Szép!
skary2015. március 25. 04:56
oh istenem :)