csendmorzsák

kapocsi.ancsa•  2021. január 13. 17:43  •  olvasva: 26

Telente voltam régi emlék,

nyaranta lettem múlt, s tavak,

hol egy éjjel eltünedeztek,

mind akik itt voltak - hadak.

 

Ősszel lehettem délibábja,

minden megtörtént tavasznak,

ahogy az elmúlás felidézi,

azt, hogy volt kezdet, gondolat.

 

Pergő homokszem újaid közt,

az vagyok s leszek, untalan,

összecsikordul benned a hangom,

vagyok mint mindig és szüntelen,

 

hihetem - meddig? hány holnap lesz még,

mikortól űznek üres szobák,

széthullott évek ülnek az ágyon,

ruhák illata, csendmorzsák.

 

Vonatra küld majd? hány messzi hely lesz,

hová majd menni, vihet a vágy,

meddig mehet vajh, jönnek ha nem tud,

már elindulni majd ez a láb...

 

2021.01.13.

 

https://www.youtube.com/watch?v=qbnH0YO_n5E

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kapocsi.ancsa2021. január 14. 18:06

Köszönöm, hogy olvastátok :)

SzaipIstvanne2021. január 14. 15:27

Nagyon SZÉP!

skary2021. január 14. 07:12

nemtudnisémmit :)

lizanka2021. január 13. 21:49

Csodálatos.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom