Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
címtelen
kapocsi.ancsa• 2018. június 3. 10:14
itt senki nem tudja: én vagyok
képükbe mondhatom régi versemet
plakátról letépve múltamat
eléjük dobva magamat
itt senki nem tudja, én se már
ahogy zötykölődik mint furcsa száj
nyitott vonatok hangjain
egyik se több csak hamvain
elkopott út:
kopog, egyhangú kattogás
fekete ruhájú álmodás
arcok kikiáltott némasága
üres-fehér csak tinta váza
gondolat, földre csap,
fröcsög a szó ma elszakad
földhöz, padlóhoz, fém az íz,
halott madárként mozgó ablakon
Törölt tag2018. június 4. 09:07
Törölt hozzászólás.
DonGiovanni2018. június 3. 19:41
Nem fontos mindent skatulyába húzni, felcímkézni!
kapocsi.ancsa2018. június 3. 12:36
@skary:
Nem az életről írtam, az után, a vonaton
álom, és mégsem, de nem igazán rólam szól, ő már nincs
Szép vasárnapot azért :)
Felteszek valami mást ami hozzám közelibb
skary2018. június 3. 11:16
ancsácska,,azé ettű szöbb a zélet :)