Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
árnyékfoltozó
kapocsi.ancsa• 2015. október 25. 05:04
Belénk ivódtál, mint fákba a fény,
mint gyökerükbe a víz, s a harmatok mint földbe a reá szálló por,sárízűek a csillagok. Ki mos ki, bír, s belőlem kimosni, bomlani,ki fogja a fényt a levélből kibontani? S ki szedi ki a földből a porszemet, azt az egyet mi tetté érhetett... Ki látja, találja meg, viharunkban az apró szelet, mi nagyra nőtt mint az Istenek S elfújni búnak bánatát,gyermekünk, ki tanítja meg...petruchio2015. október 25. 20:15
"Ki látja, találja meg,
viharunkban az apró szelet,
mi nagyra nőtt mint az Istenek"
kapocsi.ancsa2015. október 25. 20:12
Köszönöm, hogy olvastátok.
Van az úgy, hogy valami elindul s közben az ember nem tudja mivé érik..
mint versek...mint az életek, emberek
@csillogo
Köszönöm...
Mosolyokat
@dreaming58 Szia Évi
Puszi, és köszönöm
Kedves Zoltán
@Grigo_Zoltan
Örülök, hogy olvastad.
Kedves @TothGigi
Igen nekünk kellene,
de vajon a sajátunkat is képesek vagyunk elfújni? még...
szép estét
Steel2015. október 25. 19:39
Gyönyörű vers. Az egyéniséged, lényed átitatja a sorokat. Szerettem olvasni.
Rozella2015. október 25. 15:32
Rendkívül szép képek, egy hatalmas sóhajtásban...
"...Ki látja, találja meg,
viharunkban az apró szelet,
mi nagyra nőtt mint az Istenek... "
dreaming582015. október 25. 11:13
Csodás lett Ancsám!
Puszi
Grigo_Zoltan2015. október 25. 08:32
Nagyon-nagyon szép.....
TothGigi2015. október 25. 08:29
Nekünk kell megtenni :) és örömmel tesszük :)
csillogo2015. október 25. 07:32
Gyönyörű Ancsám - a nap verse!:)
Minden jót nektek!
Puszi
skary2015. október 25. 06:57
deteleraktadmintee :)